A Nagyvárad, a megsebzett város című minden részletre kiterjedő írásból kiderül, hogy a román dominanciájú önkormányzat visszafordíthatatlan városképi rombolásokat, és magyarellenes lépéseket hajt végre még manapság is. Mindez a magyar világban, vagy legalábbis erős helyi magyar érdekképviselet mellett pedig nem történhetett volna meg – teszi hozzá a szerző.
Balázs D. Attila elemzésében rámutat, hogy a nagy nyilvánosság felé főképp csak a váradi szecessziós paloták felújításait kommunikálják, amit kritika nélkül gyakran a magyar sajtó is átvesz. Pedig ezek a renoválások is főképp csak azért valósultak meg, mert a román vezetésű önkormányzatnak „megtetszett” a szecesszió, annak kozmopolita jellege, és ebből próbálnak turisztikai vonzerőt kovácsolni. Persze úgy, hogy a magyar gyökereket a legkülönbözőbb formában palástolják – teszi hozzá.
A figyelemfelkeltő és elgondolkodtató írás Trianontól a jelenig tárgyalja a sokat szenvedett város erőszakos elrománosítását. Rávilágít több műemlékrombolásra, a hagymakupolás honfoglalás legújabb példáira, a helyi magyar régészeti leletek elpusztítására, a jelenkori magyar temetőrombolásokra és arra az egyre nyilvánvalóbb román törekvésre, hogy a magyar múlt építészetileg is háttérbe szoruljon a Szent László királyunk alapította városban.
A teljes cikket magyar organikus építészet legfontosabb lapjának honlapján olvashatják el, ITT.
