Az 1953-ban Pekingben született Hszi egyike annak a sok ezer kádergyereknek, akinek a szülei különösen magas pozícióban dolgoztak. Azok közé tartozott, akiknek a nyolcvanas-kilencvenes években az édesapja egyengette a karrierjét, de a családi háttér mellett rátermettségre is szüksége volt, hogy a sok „herceg” közül ő kerüljön ki győztesen a 2000-es évek közepén. Főleg, hogy az édesapja, Hszi Csung-hszün többször is kegyvesztetté vált a Kínai Kommunista Pártban – a legendárium szerint Csin-pinget is csak a hetedik próbálkozásra vették fel a szervezetbe. Az édesapja végül Teng Hsziao-ping regnálása alatt szerzett újra hatalmat.
A karrierje alapján elmondható, hogy Hszi ifjabb korában nem volt markáns politikus: szép csendben járta végig a hierarchiát a párton, az államigazgatáson belül. Salát Gergely szerint az átlagnál „nyilván kicsit gyorsabban, kicsit egyszerűbben tehette ezt meg”, azt azonban hangsúlyozni kell: ha súlyos hibát követett volna el, nem juthatott volna a hierarchia csúcsára. Nem volt nagyobb botránya, igaz, hangos sikerei sem. Sokat elmond, hogy a kilencvenes években a felesége, Peng Li-jüan sokkal ismertebb volt, ezért Hszire sokszor csak úgy hivatkoztak, mint a sztárénekesnő férjére.
Elnökké választása óta erőskezű vezetőnek bizonyult, határozott centralizációs lépéseket tett. Emiatt persze sok kritikát is kap, amely szerint személyi kultuszt és a világ legszigorúbb megfigyelőállamát építi. Salát Gergely szerint ennél összetettebb a helyzet, úgy véli, a centralizációt és a növekvő személyi kultuszt sokan Kínán belül is kritizálják, a kilencvenes és a kétezres évek nyitottabb időszakát pedig megszépítik az emlékek mind belföldön, mind nemzetközi szinten.
A centralizáció azonban nem Hszi Csin-ping személyes hóbortja. A Kínai Kommunista Párt hozott egy döntést a 2010-es évek elején, amikor úgy látta, hogy túlságosan „szétszaladtak a lovak”: elszaporodtak és elszemtelenedtek az oligarchák, a helyi kiskirályok, a tartományi hatalmasságok, a milliárdosok, ezzel párhuzamosan pedig meggyengült a párt uralma a társadalom és a gazdaság felett. A pártelit attól félt, hogy elveszíti a befolyását, mint a Szovjet Kommunista Párt. A szervezet erre a feladatra keresett embert, és választotta ki Hszi Csin-pinget.
„Hszi személyes hatalma a párt felett és a párt hatalma a társadalom felett jóval erősebb lett, mint korábban. A kettő összekapcsolódott”– fogalmaz Salát Gergely. Mivel kommunista pártról van szó, mindent abból a szempontból kell vizsgálni, hogy a vezetés szerint mi segít megőrizni a szervezet hatalmát – bármilyen eszköz bevethető. A korábbi évtizedekben egy liberálisabb berendezkedés szolgálta a párt érdekeit a gazdaság fejlesztése mellett, most a másik irányba indult el a vezetés. „Itt az ultima ratio mindig a párt hatalmának a megőrzése –mondja a szakértő. – Azért ha az előző »szörnyű kommunista« tíz évet megnézzük, azt látjuk, hogy feljött a Xiaomi, amely magánvállalat, a Huawei, amely szintén magánvállalat, az elektromosautó-gyártók és még sok más cég, amely világszinten is jelentőssé vált. A mostani fordulat sem azt jelenti, hogy a magántőkének leáldozóban lenne Kínában, hanem arról van szó, hogy ki lettek jelölve a határok, amelyeket jobb, ha nem feszegetnek.”
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Shutterstock
