Bár Izrael nem vállalta magára a támadást, az elkövető ezzel a lépéssel pont a Nyugattal való valamiféle ki- vagy megegyezést célul kitűző új iráni elnök, Maszúd Peszeskján mozgásterét szabta rendkívül szűkösre. Egy ilyen inzultusra ugyanis – a közel-keleti szokásjog értelmében – nem lehet másfajta választ adni, csak erőszakost.
A dróntechnológiában élenjáró, jelentős mennyiségű cirkáló- és ballisztikus rakétával rendelkező Irán bebizonyította áprilisban, hogy a klasszikus „kölcsönösen garantált megsemmisítést” hagyományos fegyverekkel is el lehet érni. Ekkor ugyanis a becsült drón-, cirkáló- és ballisztikusrakéta-készletének mindössze kicsi részét használta fel az Izrael elleni, jó előre bejelentett válaszcsapásban. Elméletileg és fizikailag így nincs akadálya annak, hogy a múltkori, sokkal kisebb incidensre adott válaszlépést megismételje.
Azonban az eltelt néhány hónapban sok minden megváltozott. Az előző iráni elnök helikopterbalesete, Joe Biden amerikai elnök visszalépése, a Donald Trump elleni merénylet és a nagyjából hitelesnek tekinthető információ, miszerint az iráni atomfegyverprogram sikeresen lezárult, átrendezte a szereplők mozgásterét. Bár a nyugati sajtóban nem szokás beszélni róla, eközben nemcsak az orosz–ukrán háború zajlik, hanem a világrendszerváltás is, ahol már nem kizárólag az USA szempontjait kell figyelembe venni.
Ugyan az utóbbi napokban számtalan személy- és teherszállító repülőgép érkezett váratlanul Oroszországból Iránba, amelyek valószínűleg légvédelmi rendszereket szállítottak, illetve a korábban megrendelt kétszázadnyi Szu-35-ös vadászbombázó megérkezéséről is szóltak a hírek, ettől függetlenül Irán jelentősen gyengébb a légi hadviselés területén, mint Izrael. Így egyáltalán nem véletlen, hogy az iráni médiában egyre inkább a támadásban közreműködők megbüntetéséről esik szó, semmint újabb válaszcsapásról. Bár az Egyesült Államok katonai lépései Biden elnöksége alatt finoman szólva is következetlenek és átgondolatlanok voltak, egy olyan állami szereplő ellen, mint az iráni, még egy ilyen határozatlan és tétova politikai vezetés mellett is hatékony tudna lenni. Egész egyszerűen azért, mert évtizedek óta erre készül.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: MTI/EPA
