A Politico brüsszeli hírportál elemzése szerint továbbra is mintegy ezerhatszáz nyugati cég van jelen Oroszországban, sok vállalat pedig bár „papíron” látványosan kivonult, termékeik továbbra is kaphatók az országban.
Az elemzés rámutat, hogy bár az Európai Unió közösen fogadta el az Oroszország elleni szankciókat, azok betartatása már a tagállamokon múlik, és ennek intenzitása finoman szólva változó – gondoljunk csak az ukránok mellett oly hangosan kiálló Kaja Kallas észt miniszterelnökre, akinek a férje olyan cégben birtokolt részesedést, amely a szankciók dacára is vígan üzletelt az oroszokkal.
Különösen szembeötlő a szankciók megkerülése a hadiiparban. Az ukrán területen talált orosz roncsok elemzése felfedte, hogy bár az EU vezetői a kínai cégekre mutogatnak mint az oroszok szankciótörő technológiai beszállítóira, valójában
a „kiemelt fontosságú harctéri eszközök” legnagyobb beszállítója az amerikai Intel, az első hatban pedig a második helyen álló kínai Huawei kivételével csak amerikai cégek találhatók.
Az adatok azt mutatják, hogy a szankciók ugyan átmenetileg visszavetették ezek importját, a gazdasági szereplők gyorsan megtalálták a módját az intézkedések megkerülésének. A helyzetet mi sem illusztrálja jobban, mint az orosz mesterlövészfegyverekben használt csúcsminőségű amerikai töltények esete.
Ráadásul az EU jogi eszközei is szegényesek a szankciók betartatására. Bár bizonyítékok vannak az intézkedések széles körű megkerülésére, jogi eljárás csak néhány esetben indult.
A hírportál feltette a kérdést, vajon az Európai Unióban megvan-e egyáltalán a politikai akarat a szankciók betartására, a válasz pedig szerintük nemleges.
