A legújabb korok tudományos kutatásainak köszönhetően ma már ismerjük, hogy az emberi szervezetben milyen hormonok a „felelősek” a boldogságért, és milyen folyamatok játszódnak le a boldogság „eléréséért”. Az endorfin hormonok amellett, hogy a jókedvért és az idegrendszer megfelelő működéséért felelősek, stressz, izgalom és fájdalom közben is felszabadulnak. A dopaminhoz az élvezet és a jutalom köthető. Ezen hormon magas szintje motiváltságot eredményez, alacsony szintje csökkenti a lelkesedést. A szerotonin a jó hangulatért felel. Ez a boldogsághormon akkor szabadul fel, vagyis akkor van belőle sok a szervezetben, ha az ember fontosnak, hasznosnak érzi magát. Fordított, alacsony szint esetben a magány érzése vagy akár depresszió is létrejöhet. Az oxitocin pedig a szeretet, a bizalom, a kedvesség és az intimitás kialakulásáért felelős hormon.
A kokain történeti háttere
A pszichostimulánsokat – szabad fordításban: a lelki folyamatok érintőit – Dél-Amerikában és Kínában edzették fel, természetesen egymástól függetlenül és különböző növényekben. Persze nemcsak a lelket élénkítik, hanem a testet is, ennek jegyében a dél-amerikai indiánok és a kínaiak egyfajta „gyógyítására” vagy doppingszerként használták a maguk növényeit. A kokacserje leveleit a dél-amerikai indiánok állítólag már több ezer éve rágják. Ötszáz évvel ezelőtt azonban a kokalevél rágása már biztosan szokás volt körükben, mert a spanyol hódítók felfigyeltek rá; az erről készült első ismert tanulmány 1569-ből származik, botanikailag pedig a növényt 1605-ben írták le. A spanyolok álláspontja később megváltozott, mert rájöttek, hogy az indiánok hihetetlen teljesítményekre képesek, ha a növény leveleit rágják. A koka termesztésének és fogyasztásának rövidesen a hódítók váltak a legnagyobb híveivé. 1859-ben Albert Niemann (1834-1861) göttingeni vegyész azonosította a cserje fő hatóanyagát, a kokaint (1). Az első szakember, aki orvosi szemmel nézte, és tudományos alapossággal feldolgozta a kokalevél rágásának hatását, egy német orvos, Pöppig volt. Az 1836-ban megjelent dél-amerikai útinaplójában leírta, hogy a perui fennsík lakói (a sajátos földrajzi és éghajlati viszonyok miatt) melankóliára hajlamosak. Ettől igyekeznek menekülni az emberek a kokalevél segítségével (2).
1886-ban megindult a kokaintartalmú italok, a Vin Maiani és a Coca Cola gyártása. A Vin Mariani azóta eltűnt, de a Coca Cola máig népszerű maradt – igaz, 1903 óta nincs benne kokain. A vegyület szintézise 1902-ben sikerült Richard Willstatternek (1872-1942), ami után elindult a kokain ipari gyártása. Veszélyessége miatt a kokaint 1914-ben betiltották, és a fogyasztás első hulláma az 1920-as években véget ért. Ez egyedülálló pillanat a kábítószer történetében: először és utoljára sikerült egy kábítószert kivonni a forgalomból – persze nem örökre. Az 1970-es években a drog ismét népszerűvé vált, nem utolsó sorban az amfetamin betiltása miatt. A kokaint ma főleg Dél-Amerikában állítják elő, ahol a nyomorgó lakosság számára szinte létszükségletté vált, mert nincs még egy olyan jövedelmező mezőgazdasági termék, mint ez a kábítószer. Az amfetamin-származékokat az 1950-es években kezdték el drogként használni, és fogyasztásuk mindössze tíz év alatt akkora problémává vált, hogy egyre több orvos mondott le – önkéntesen – az amfetamin gyógyászati alkalmazásáról. Végleges betiltására 1970-ben került sor, először az Egyesült Államokban, majd máshol is. Ennek nem várt hatásaként robbanásszerűen terjedni kezdett a kokain (1).
A kokacserje több évezredes történetéhez képest a kokain alig 180 éves múltra tekint vissza. Az 1800-as évek második felében kaptak rá a felső osztályhoz tartozó rétegek, nem volt ebben semmi illegális, például a Coca Cola üdítőben 1903-ig még igazi kokain volt. Bár a XX. század első évtizedeiben már többen felvetették a kokain káros hatásait, a kábítószer népszerűsége töretlen volt, a némafilmek sztárjai közül kerültek ki az első „kokain reklámarcok”. Az egyik legközismertebb kokainhasználó Sigmund Freud volt. Az USA-ban a 20-as, 30-as évek után a 70-es, 80-as években robbant be igazán a kokain karrierje. Ebből az időszakból számtalan híres felhasználót tudnánk felsorolni: színészek, zenészek, üzletemberek és sportolók egyaránt használták és használják mind a mai napig a kokaint. A forrás továbbra is Dél-Amerika volt, a szállítás útvonala pedig Közép-Amerika, a fő felhasználó központok pedig Miami, New York, majd Kalifornia-állam. Mivel a kokain továbbra is illegális volt, viszont hatalmas pénzösszegek mozdultak meg a drogkereskedelemben, leleményes és sokszor könyörtelen szervezetek alakultak ki többek között Kolumbiában, Peruban, Hondurasban, Mexikóban, hogy biztosítsák a feketepiacon történő folyamatos termelést, szállítást és árusítást. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a helyi, szegényebb rétegek súlyos kihasználása és a fegyveres erőszak. Az elmúlt évtizedekben voltak sikeres intézkedések, hogy visszaszorítsák az illegális kokainkereskedelmet, de a visszaszorítással egy időben gombamód szaporodtak és szaporodnak az illegális ültetvények és laborok. Hogy miért nem csap le ezekre a drogkartelekre pl. a kolumbiai kormány, annak sok oka van (3).
Miből készül a kokain?
Ez a drog fiziológiailag és mentálisan veszélyes, fizikailag és pszichésen is addiktív stimuláló szer. A társadalom kisebb egységeit, családokat, baráti társaságokat és munkahelyi kapcsolatokat egyaránt veszélybe sodor. Az előállítása és terjesztése kizsákmányoláson alapul, a folyamatos fegyveres konfliktusok aláaknázzák az előállító és a tranzitországokban élők biztonságát (3).
Az Erythroxylum coca, vagyis a kokacserje levelében található alkaloidából készítik az egyik legismertebb kábítószernek számító kokaint. Először leszedik a leveleket, majd apróbb darabokra vágják. A következő munkafázisban megtapossák, vagy egyéb módon összenyomják a levéldarabokat. Ezután többek között hypo, benzin, kálium-permanganát, etil-alkohol, kénsav, szódabikarbóna, cementpor és egyéb vegyszerek segítségével állítják elő a kokainpasztát. Majd ebből prekurzorok, vagyis különböző vegyi anyagok segítségével és finomítással állítják elő a por formájú kokain-hidrokloridot, amit főleg orron keresztül felszívva használnak, vagy néha injekció formájában vénán keresztül juttatnak a szervezetbe. A kokainnak van egy szabadbázisos, sokkal kevésbe finomított formájú kivitele is, amit cracknek hívnak. A drog ebben a formában apróbb, műanyagnak tűnő kisebb darabkákból áll, amit erre kialakított pipából, szájon keresztül szívnak be. Általános tapasztalat szerint így a kokain hatása sokkal intenzívebb és jelentősen gyorsabb is.
A kokain hatásai az emberi szervezetre
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint drog minden olyan anyag, amely a szervezet, illetve a központi idegrendszer működését befolyásolja és függőséghez, illetve droghasználati zavarhoz vezethet. Kissé sommásan fogalmazva, ezt a hatást a drog úgy éri el, hogy „átejti” az idegsejteket és egy kémiai hasonlóság révén idegi kommunikációt mímel ott, ahol természetes idegrendszeri jel nem keletkezik. A drog hatását könnyen megértjük, ha figyelembe vesszük az alábbiakat. Míg az idegsejten belül az információ egyfajta elektromos jelként terjed tovább, az idegsejtek között az üzenet átadása vegyi jellegű. Egy tetszőleges „A” idegsejt egy idegrendszeri jelátvivő vegyület segítségével közli az információt „B” idegsejttel, amelyet az egy receptornak nevezett fehérjemolekula segítségével fog fel. A receptor egy funkcionális fehérje, amely az üzenetnek megfelelően módosítja a „B” idegsejt működését. Sokféle idegrendszeri jelátvivő anyag létezik, és mindegyiknek megvan a saját receptora. A noradrenalin receptorai például nem reagálnak a szerotoninra és fordítva. A receptor tehát szelektív arra az anyagra, amelyet érzékelnie kell. A szelektivitás nem tökéletes, de elég ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelőképpen működjön. Bár a receptor meg tudja különböztetni az eltérő szerkezetű vegyületeket, a hasonlókat kevésbé. Így az efedrin „becsapja” a noradrenalin receptorait, amelyek az efedrint idegrendszeri jelként fogják fel. Nagyon sok olyan molekula létezik, amely valamelyik idegrendszeri jelátvivő anyaghoz hasonlít, de ezeknek nem mindegyike drog. Ezt a nevet azoknak a vegyületeknek tartjuk fenn, amelyeknek két további tulajdonsága van: a) ingerületbe hozzák az agy úgynevezett jutalomközpontját – ennek tulajdonítható a drog által létrehozott eufórikus állapot; b) olyan változásokat hoznak létre az idegrendszerben, amelyek kényszeressé teszik a drogfogyasztást – ennek tulajdonítható a drogfüggés. Rövid szemléltető példa: Az idegrendszer jelátvivő anyag (noradrenalin) és a csikófarkfélékben (Ephedraceae) előforduló efedrin nyilván nem teljesen egyforma, de hasonlóságuk elegendő ahhoz, hogy a noradrenalin receptorait félrevezesse, így azok a szervezetbe bekerülő efedrint „utasításnak” fogják fel. Az amfetamin hasonló szerkezetű, de az nem a noradrenalin receptorait vezeti félre, hanem a noradrenalin metabolizmusát (anyagcsere, amely az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia- és információáramlást jelenti) változtatja meg a két molekula hasonlóságának köszönhetően (4).
A kokain, bár manapság az egyik legveszélyesebb drognak számít, használatát már 1914-ben betiltották az Egyesült Államokban. A tiltott szer olyan hatással van a fogyasztóra, amely miatt sokan képtelenek megszabadulni tőle. Mikortól az első adag kokain bekerül az emberi szervezetbe, gyorsan kialakulhat a függőség.
A kokain megemeli a pulzust, a vérnyomást, beszűkíti a vérereket, emeli a testhőmérsékletet. Már csekély mennyiség is előidézhet szívritmuszavart, szívműködési zavarokat, kómát vagy akár halált is. Felléphet szívelégtelenség és szívroham, sőt agyvérzés is, maradandó károsodás a szív és az agy véredényeiben. Nő a légzésszám, a fogyasztó erősebbnek érzi magát. A kokain fogyasztásának látványos jele a pupilla kitágulása, véreres és véraláfutásos szemek, valamint, hogy egyes kokainfogyasztóknál szinte lehetetlenné válik bizonyos feladatok elvégzése, mások azonban éppen ellenkezőleg, energikusabbá válnak és egyszerűbbnek tűnik számukra minden. A viselkedésük kiszámíthatatlanná, néha erőszakossá válik, bizarr dolgokat tehetnek, és paranoiás tüneteik lehetnek. A „kokainbogarak” jelentkezése is általános, azaz a kábítószer fogyasztója úgy érzi, mintha a bőre alatt bogarak szaladgálnának. Az idegrendszer stimulálásával jellemző a fokozott éberség, intenzív, de rövid eufória érzése, a fáradtság csökken, a szellemi és fizikai teljesítőképesség rövid ideig úgy tűnik, mintha növekedne. Tartós fogyasztása depresszióhoz, üldözési mániához vezet. Csökkenti a fájdalomérzést, nagyon erős pszichikai függőséget okoz. A rendszeres kokainfogyasztó esetében, vagy nagy dózisnál paranoid gondolatok jelentkeznek. Szexuális gátlástalanságot, nőknél és férfiaknál egyaránt szexuális problémákat, a nemi szervek károsodását, terméketlenséget okoz. A kokainfogyasztónak megváltoznak az evési szokásai: drasztikusan csökkentheti a szervezetbe bevitt ételt, kalóriát és folyadékot is, a gyors és súlyos fogyás észrevehető. Megváltoznak az alvási szokások is: úgy érzi, hogy kevesebb alvással is beéri, hosszabb ideig csak álmatlanul fekszik. Az orrcimpájával is lehetnek problémái, mivel a kokaint sokszor orron keresztül szívja fel: akár ki is nyúlhat az orrcimpa, felszippantás esetén az orrszövetek roncsolódnak, folyik az orra és rendszeresen szipog. Sok fogyasztó orrlyuka körül, ruháján, gallérján a fehér por nyomai láthatóak. A kokainfogyasztók jelentős része egyre kevésbé foglalkozik a rendszeres higiéniával. Nem ugyanúgy tisztálkodik és törődik magával, ahogy korábban, kevésbé fontos számára, milyen ruha van rajta, és egyáltalán, teljes fizikai állapota sem fontos neki. A kokainistának egyre több pénz kell az adagja megszerzéséhez. Ha észrevehetően gyorsan elmegy a pénze, és állandóan újabb összegeket kér, az gyanús jel lehet. Sok drogfogyasztó egyébként árusítja is a kokaint. A kokainista érdeklődése csökken a különféle aktivitások iránt. Amit régen élvezett, már kevésbé érdekli. Feladhatja kedvenc sportját vagy hobbiját. Mások sem érdeklik már annyira: egyik fő jele a kokainfogyasztásnak, ha az illető már nem szeret igazán mások társaságában lenni. Sem a barátokkal, sem a családjával nem olyan, mint korábban. A gyors barátikör-váltás is figyelmeztető jel lehet: a kokainfogyasztónak már nem jók a régi barátok, hiszen azok nem élnek a szerrel. A kokainfogyasztónak rövid idő elteltével nagyobb adagra van szüksége. Az intenzívebb élmény eléréséhez nagyobb dózis kell. A fogyasztónak azonban komoly élettani hatásokkal kell számolnia: a kokain fogyasztásának eredményeképpen a legenyhébb tünetek között említhetjük a fejfájást, migrént, szédülést, izomgörcsöket, izomrángást, ellenségességet és idegességet okoz még akkor is, hogy ha a függő személy éppen nem áll a kokain hatása alatt. A hosszútávú drogozás miatt szinte állandó idegességet, irritáltságot, fáradtságot, fáradékonyságot és kimerültséget érez. Tapasztalhat azonban szívritmus-zavarokat, mellkasi fájdalmat, sőt légzési nehézséget. Szintén tapasztalhat émelygést, máj-, vese- és tüdőkárosodást, elszívás esetén légzési elégtelenséget, tájékozódási zavarokat, apátiát, ingerlékenységet és hangulatzavart, intravénás használat esetén fertőző betegségek, kelések és tályogok megjelenését, a fogak állapotának súlyos leromlását és akár kihullását, legyőzhetetlenség érzést, bőbeszédűséget, vagy éppen csendes szemlélődést, egyfajta mámort, hallási és tapintási hallucinációkat. A fogyasztást követő napon felléphetnek koncentrációs problémák, extrém fáradtság, depresszió, félelem, szorongás, irritált, vagy gyulladt orrnyálkahártya, fájdalom a homloküregben, fejfájás, csökkent étvágy, hányinger és üldözési mánia. Ha a páciens le tud szokni a kokainról, a függőség megszűnésével a szívritmus-zavarok például rendezhetők, de ha nem, a zavarok fokozódnak és az illetőre halál vár. A kokainfogyasztó kockáztatja, hogy mentális betegségek alakulnak ki nála, így paranoia vagy skizofrénia. A kokain elvonási tünetei igen súlyosak. A drog használójánál fáradtság és fáradékonyság, hangulatzavar jelentkezhet, lelassul, pszichomotoros nyugtalanság vehető észre nála, étvágya fokozottá válik, éjszaka álmatlan, felriad, kellemetlen álmok gyötrik, de nappal aluszékony. Izomgörcsökkel küzdhet, fáj a feje, verejtékezik. Ha a kokain fogyasztója 3-4 napig nem jut hozzá az adagjához, depresszióba süllyedhet. Ilyenkor a legintenzívebbek a megvonásos tünetek. Az utolsó dózis bevételét követő 48-72 óra között jelentkeznek legerőteljesebben. Ha az illető kisebb adagokat használt, a megvonási tünetek megszűnnek 18-24 óra elteltével. Komoly függőség esetén egy hétig is tarthatnak. Nagyon nehéz megküzdeni a sóvárgással. Az akut elvonási tünetek megszűnésével sincs azonban vége a nyomott, érdektelen hangulatnak. A kokainozó számára borzasztóan unalmas az élet a kokain okozta eufória után. Ha ilyenkor nem esik azonban vissza, hangulata egyre javul. Sokszor fennáll az öngyilkosság veszélye, vagy annak, hogy az illető nagyobb adaggal akar „kompenzálni” és túladagolja magát. A „drogőrült” szót eredetileg évekkel ezelőtt alkották az állandó kokainhasználat negatív mellékhatásainak leírására. Ahogy a droggal szembeni tolerancia növekszik, egyre nagyobb mennyiséget kell használni ugyanolyan eufória eléréséhez. Mivel a kokain felborítja az agyban végbemenő vegyi folyamatokat, a személynek egyre több drogra van szüksége ahhoz is, hogy csupán „átlagosan” érezze magát. A kokainelvonás olyan komoly depressziót okoz, hogy a személy hajlandó szinte bármit megtenni, hogy megkapja a drogot – még gyilkolni is képes. Amennyiben azonban nem jut kokainhoz, a depresszió annyira elmélyülhet, hogy öngyilkosságba hajszolja az illetőt (2) (5) (6).
Hiába gyötri állandó rettegés, tehetetlenségi érzés, álmatlanság, ezek sem képesek attól visszatartani, hogy a múló, rövid ideig tartó mámorra vágyva ne nyúljon ismét és ismét a kokain után (2).
Reméljük, hogy a különböző hírekben megjelenő, a világhálón és a közösségi médiában olvasható súlyos és tragikus esetek felnyitják azon fogyasztók szemét, akik már a kokain rabjaivá váltak. Akik pedig még „csak” most gondolkodnak azon, hogy ezt – vagy akár bármely más – kábítószert a csalóka és hazug boldogság és örömszerzés miatt kipróbálják, belátják, hogy nincs értelme, mert sorsok, egészségek, családok, kapcsolatok és életek mehetnek tönkre akár egyetlen pillanat alatt is. Segítség ugyanis mindig van. A legjobb megoldás, amit a hivatalban lévő magyar kormány is tesz, vagyis a kábítószerek használatának teljes tiltása és a szigorú büntetési jogszabályok alkalmazása.
Források:
- Dr. Haller József: Drog – enciklopédia
- Balázsfalvi Gusztávné: Földi pokol… a drog, avagy Cháron a lelkek révésze
- Borbáth Péter: A kokain és hatása: mennyire veszélyes?
- A „bika drog” rendészeti neurobiológiája – Rompos Éva, Baráth Noémi Emőke, Bellavics Zsóka Mária, Lohner Klaudia, Haller József.
- https://napidoktor.hu/korkep/mit-tesz-velunk-a-kokain/
- https://www.mondjnemetadrogokra.hu/drugfacts/cocaine/effects-of-cocaine.html
További források:
- European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction, „State of the Drug Problem in Europe, 2008”
- S. Drug Enforcement Agency Fact Sheet on Cocaine
- National Institute on Drug Abuse: „NIDA Info Facts: Crack and Cocaine,” April 2008
- United Nations Office on Drugs and Crime, Drug Report 2008
- „Cocaine Facts & Figures,” Office of National Drug Control Policy, 2008
- „Monitoring the Future: National Results on Adolescent Drug Use Overview of Key Findings 2007,” National Institute on Drug Abuse
Drogkutató Intézet
