„Sose hittem abban, hogy az a vállalkozó, aki kora hajnalba fölkel, megnézi az NFÜ-honlapját, hál’ Istennek már nincs NFÜ. És azt mondja, hogy na, erre pályázzunk. Az nem vállalkozó.” A nemzetgazdasági államtitkár szerint a csatlakozás óta eltelt tíz évben nemcsak az unió politikája, hanem a forrásokat felhasználó vállalkozói kör is sokat változott. Cséfalvay Zoltán azt mondta: a kormány legnehezebb feladata az, hogy a pályázati forrásokkal megfelelően gazdálkodjon.
„Az uniós tagság igazi, komoly előnye az, hogy a magyar gazdaság egy több mint 500 milliós piacon van. Vagyis egy egységes belső piacon. Innentől jön a következő kérdés, minden számítás azt mutatja, a plusz addicionális gazdasági növekedés innen származik, hogy fel tudjuk-e úgy használni a beérkező uniós forrásokat, hogy a vállalkozások erősebben legyenek” – fogalmazott Cséfalvay Zoltán.
Az agrártárcát öt évig igazgató Gráf József azt mondta, 2004-ben a magyar gazdálkodók és a közigazgatás sem készült fel kellőképpen az uniós csatlakozásra. A pénzek egy részét nem tudták lehívni, a termelők így nem jutottak időben hozzá a támogatásokhoz. „Az, hogy a gazdálkodóknak nem mindenben sikerült felkészülniük, teljesen természetes, a nagyobb probléma az volt, hogy az igazgatás sem tudott igazán felkészülni, a kifizető ügynökség felállításával voltak súlyos problémák, amelyek végkicsengése komoly belpolitikai válság, gazdatüntetések” – mondta Gráf József.
Nem eszik olyan forrón a kását
Ha tüntetésekre nem is, vitákra biztosan számít a jövőben az unióval az agrárgazdaságért felelős államtitkár. Czerván György a földtörvény miatt is uniós egyeztetésekre számít. „A földtörvényben is lesz még egy-két csata Brüsszellel, és akkor a pálinkát még ne is említsem, a pálinkával kapcsolatos dolgainkat. De harcolunk, és nem eszik olyan forrón a kását. Én emlékszem, a csatlakozás előtt arról is szó volt, nem lehet hagyományosan disznót vágni és a szódavíz is be lesz tiltva” – emlékeztetett Czerván György.
Czerván a Jobbikra utalva azt mondta, nem lehet az egyik nap uniós zászlókat kidobni a parlamentből, a másik nap pedig már európai forrásokért tartani a markunkat.
