Mozgolódni kezdtek a világ szupergazdagjai, ez derül ki a legtehetősebbek társadalmi rétegét elemző Wealth-X kutatóintézet új felméréséből. A 2019-es évet előrevetítő kutatásuk szerint ismét New York vált a legnépszerűbb várossá a nagytőkések (hivatalos nevükön az ultra high-net worth individual, vagyis UHNWI-k) körében, letaszítva a trónról az eddigi kedvencet, Hongkongot. A Wealth-X a pangó ázsiai részvénypiacokkal, illetve az Egyesült Államok iránti pénzügyi bizalom megerősödésével magyarázza a folyamatot, hozzáteszik ugyanakkor, hogy a helyi populáció mértékét tekintve továbbra is Hongkongban a legnagyobb a szupergazdagok népsűrűsége.
Van azonban egy másik magyarázata is annak, miért veszít vonzerejéből a pénzügyi körökben legendás dél-kínai nagyváros. Hongkong különleges közigazgatási területként széles körű autonómiával rendelkezik a Kínai Népköztársaságon belül, 1997-es visszacsatolása óta mágnesként vonzza a külföldi tőkét. Itt ugyanis biztosított a nyugati típusú demokrácia és jogállam, a nemzetközi pénzügyi világ ezért a hatalmas kínai gazdaság előszobájaként tekint a városra. Júniusban azonban elkezdődtek és azóta sem csillapodnak Hongkongban a Kína növekvő befolyása ellen szerveződő tüntetések, a hírek szerint ezért egyre több nagytőkés tekint kockázati tényezőként a társadalmi feszültségre. Ahogy eldurvultak az utcai akciók, úgy kaptak szárnyra azok a hírek, melyek szerint a hongkongi nagytőkések külföldre, mindenekelőtt a közeli Szingapúrba mentik ki vagyonukat.
A helyi Straits Times hírportál tegnapi cikke szerint serkentően hat a szingapúri gazdaságra a hongkongi válság. Megugrott a luxusingatlanok iránti kereslet, híznak a bankok aranytrezorjai és a külföldi valuta beáramlásának mértéke is emelkedik. Április és augusztus között négymilliárd dollár tőke vándorolt át Hongkongból, igaz, a tüntetések miatt eddig összesen 1700 milliárd dollár áramlott ki az autonóm városállamból. Csiu Je Li, a cikkben nyilatkozó közgazdász szerint a hongkongi helyzet romlásával Szingapúr gazdasága a jövőben tovább erősödik majd.
– A szingapúri kormány nem dolgoz ki külön politikát a hongkongi tőke további elszívására – ezt már Jeff Ng, a londoni székhelyű Continuum Economist szingapúri elemzője nyilatkozta lapunk megkeresésére. A szakértő szerint a gazdasági trend létezik, annak természetét ugyanakkor érdemes óvatosan kezelni.
– Számos oka lehet annak, hogy Hongkongból megemelkedett a tőkebeáramlás – mondja –, a tüntetések valószínűleg csak rövid távon motiválják a folyamatot. Szingapúr azért sem bízhatja el magát hosszú távon, mert a térségben nagy a verseny a külföldi tőkéért, a legtöbb délkelet-ázsiai pénzügyi központ igyekszik kedvező környezetet biztosítani a befektetők számára. A régió más városai ráadásul sokkal olcsóbbak, igaz, Szingapúr mellett szól, hogy itt a nyugati ember számára különösen kedvezők a pénzügyi, üzleti feltételek – mérlegelte Jeff Ng. Hozzátette, az adu ász a tüntetések ellenére is Hongkong kezében maradt: a kínai piacot az autonóm városból lehet meghódítani.
– Sanghaj vagy Sencsen sokkal nagyobb fenyegetést jelent Hongkongra nézve, mint Szingapúr – fejezte be az elemző.
Ebből indulnak ki azok a vélemények, amelyek szerint egy a tüntetések következtében gazdaságilag meggyengült Hongkong nincs Peking ellenére. Bár a visszacsatoláskor biztosított, egy ország, két rendszer elv kiváló üzleti környezetet biztosított Hongkong számára, több szárazföldi kínai nagyváros elkezdte behozni a lemaradást. A pár kilométerre fekvő Sencsent már az 1980-as évek végétől azért fejlesztette a központi kormány, hogy az angolszász gyarmati múltból táplálkozó Hongkong kihívója legyen.
Bár az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődő kínai nagyvárosok vonzóvá váltak a külföldi tőke számára, a déli régióban Hongkong aligha pótolható. Részben ez késztette arra a pekingi kormányt, hogy a Kína Szilícium-völgyének tekintett, úgynevezett Greater Bay Area (GBA) tervet elindítsa. A Kanton, Hongkong és Makaó mentén elindított infrastrukturális, pénzügyi terv a Gyöngy-folyó kilenc városát integrálja egyetlen gazdasági övezetté, ezzel a világ egyik legnagyobb pénzügyi központját hozza létre. Megkeresésünkre a hongkongi kormány közölte, Peking várhatóan idén februárban indítja el a terv végrehajtásának végső fázisát, a munkálatok 2035-ig tartanak majd.
– Hongkong szempontjából a GBA célja egyértelmű: ebben látjuk biztosítottnak az egy ország, két rendszer hosszú távú fenntarthatóságát – folytatták, s kérdésünkre megerősítették: az integrációt ellenző véleményekkel szemben a folyamat nem jelenti Hongkong szuverenitásának feladását.
