Mandiner: Nem először kritizálta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a kormány gazdaságpolitikáját. A Közgazdász Vándorgyűlésen tartott előadásában azt mondta, a rossz gazdaságpolitika miatt Magyarország nem nyerheti meg ezt az évtizedet, szemben a 2010 és 2019 közti időszakkal. A súlyos bírálatot követően Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója világossá tette, a háttérben Matolcsy György és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter személyes konfliktusa áll. Melyikőjüknek van igaza?
Kovács Árpád: A magyar gazdaság mai helyzetét, a valóságot, a lehetőségeket és korlátokat valójában aligha láthatja máshogy a miniszter és a jegybankelnök. Azon pedig ma felesleges és mindnyájunknak ártó hiba vitatkozni, hogy korábban ki mikor, mit és hogyan hibázott. Így tehát nem értelmezhető úgy feltenni a kérdést, hogy kettejük közül kinek van igaza. Az emblematikus Szekfű Gyula híres történeti alapmunkáját és az Odüsszeiát megidéző üzenetek – bármily szellemesek is – a legkevésbé sem töltenek el örömmel.
Az ország és a gazdaság érdeke az, hogy a személyes ellentéteken felülkerekedve, közösen dolgozzon a sikerért a mindenkori jegybankelnök és a gazdasági kormányzás minisztere.
Kár, hogy jelenleg az látható, ha az egyik szereplő rátapos a gázpedálra, a másik megnyomja a féket. Ez a magyar gazdaság számára mindenképpen káros. A jegybanknak és a gazdasági kormányzatnak együtt kell működniük, szakmai párbeszédet kell folytatniuk még akkor is, ha bizonyos dolgokat, a cselekvés súlypontjaiban pozíciójukból adódóan, vagy akár személyes indíttatásuk okán is máshogyan látnak. A monetáris és a fiskális politikát össze kell hangolni, ennek hiányát megsínyli a gazdaság, s vele az ország.
Alapvetően az emberek azt gondolják, ez a párbeszéd megvan a felek között. Éppen ezért mindenki felkapja rá a fejét, ha a jegybankelnök arra figyelmeztet, elvesztegetjük ezt az évtizedet. Valóban rossz irányba indult a gazdaságpolitika a járvány időszakától?
Nem osztom Matolcsynak a Közgazdász Vándorgyűlésen tett a megállapítását, vagyis, hogy napjaink rossz gazdaságpolitikai kormányzása miatt Magyarország a sikeres 2010-2019-es évtized után a 2020-as évtizedet elvesztegeti. Az eredményekben és a hibákban valójában mindenkor közös a felelősség. A gazdasági környezet pedig folyamatosan változik. Az egykor támogató háttér és világosan belátható távlat helyett most egyre bonyolultabb, alapjaiban eltérő körülmények között van szükség egyre gyorsabb reagálásra. A felelős szereplők részéről hiba a kérlelhetetlen álláspontok képviselete, tönkreteszi a gyors és megalapozott, higgadt cselekvést.
Valójában olyan alkalmazkodási lépéseken vitatkozunk, amelyek megoldására a mai széteső világban nincsenek meg a kipróbált, mondhatjuk tankönyvi példák. Nem lehet érdemi szakmai ellentét a jegybank és a gazdasági kormányzat között, most is a hangsúlyokon folyik a vita a felek között.
Míg a jegybank elnöke szerint a működőtőke bevonzása helyett a hazai kis- és középvállalkozásoknak kellene a gazdaság motorját alkotniuk, addig a nemzetgazdasági miniszter szerint a kkv-kat a külföldi befektetőkön felül kell megerősíteni. Nyilvánvalóan nem lehet lényegesen versenyképesebb a gazdaságunk, ha a működőtőke vonzásán túl nem fordítunk figyelmet a magyar kis- és középvállalkozások hatékonyabb működésére, nem gondoskodunk olyan gazdasági környezetről, ami a támogatásokon túl ebben a körben is következetesen erősíti normativitást, a versenykényszert. Utóbbi feltételrendszere erősítéséről született a napokban kormányzati döntés. Ami pedig a működőtőke ügyét illeti, hiba lenne ennek leépítésében gondolkodni. Olyan bezárkózást jelentene, ami károkat okozna és ellentmondana a kormányzat gazdasági semlegességet középpontba helyező törekvéseinek.
A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.
