Miután hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bírósági eljárást helyezett kilátásba, ha ezen a héten nem születik megállapodás Kijevvel az ukrán–magyar olajválság ügyében, az ukrán fél újabb nyilatkozatot tett.
Különösen érthetetlen, már-már cinikus a legújabb ukrán reakció. Olekszij Csernisov, a Naftogaz elnöke ugyanis lényegében arról beszélt, hogy semmiféle probléma nem áll fenn a Barátság csővezeték szállításánál. „A Lukoil elleni szankciók júniusi szigorítása nem befolyásolta az Ukrajnán áthaladó olajtranzit mennyiségét” – bizonygatta az üzleti fórumon.
Szerinte a júliusi általános olajtranzit szokásos képet mutat, ha összehasonlítjuk a mennyiségeket az előző hónapokkal. Még úgy is, hogy ebben már valóban nincs Lukoil-olaj. Leszögezte, hogy Ukrajna nem továbbítja az orosz cég nyersanyagát, de a tranzit mennyisége változatlan. Úgy fogalmazott, nem gondolja, hogy Európában fennáll az olajhiány veszélye, ez csak politika.
Majd ezután ennek homlokegyenest ellentmondva közölte, hogy ha és amennyiben a jelenlegi olajszállítók nem esnek szankciók alá, Ukrajna folytathatja a tranzitot a Barátság csővezetéken. Hogy erre mi a garancia, arra nem tért ki. Tehát ténykérdés, hogy a magyar kőolajimport egyharmadát és a szlovák kőolajimport mintegy 45 százalékát adó orosz Lukoil nem szállíthat a jövőben Ukrajnán keresztül.
Ahogy az is, hogy ezt a kiesést ugyan átmenetileg sikerült pótolni (hogy hogyan, arról senki nem közölt részleteket, talán más orosz forrásokból, talán a Mol vette a nevére jogi úton a Lukoil olaját), de ez a megoldás már középtávon sem biztosított.
Eközben pedig az ukránok úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Ezek után nem lenne meglepő, ha nem születik egyezség Magyarország, Szlovákia és Ukrajna között, és valóban pereskedés indul a rendezés érdekében. Más kérdés, hogy ez önmagában nem oldja meg az ellátásbiztonságot.
A teljes cikk a Világgazdaság honlapján olvasható.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság
