„Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.” Mindannyian jól ismerjük Alinsky hírhedt gondolatait a radikálisok 12 „parancsolatából”. Az egészen nyilvánvaló, hogy a magyarországi baloldal ezeket a szabályokat követi az Orbán-kormánnyal szemben. Békeidőben, ha nem is helyeselhető, talán még meg is érthető ez a kétségbeesett düh a Fidesszel szemben, hiszen tíz év alatt háromszor szenvedtek el megalázó vereséget a választásokon a kormányzó párttól. Most azonban háború van. Magyarország és az egész világ egy alattomos ellenség ellen harcol, amely naponta százasával szedi itthon is az áldozatát.
A hazai ellenzék pedig támadást vezényel mindennap, minden órában és minden hullámhosszon. De nem a vírus ellen, hanem a védekezést irányító kormány ellen.
Ha nem lenne elcsépelt és már-már semmitmondó frázis, hívhatnánk akár hazaárulásnak is, amit tesznek. De hát mit is várhattunk ezektől? Ha olykor-olykor felsejlik egy-egy józanabb hang azon az oldalon, annyi az csak, mint amikor a párolgó moslék felé szivárványt hiteget a napsugár. Délibáb az csak, illúzió. A moslék attól moslék marad, ha szivárványszínű is. De már józan hangok is alig vannak. Zárjunk, nyissunk minél hamarabb, későn zártunk, elrontott az egész védekezés, emberkísérlet a kínai, az orosz vakcina, Orbán megbukott, Waterloo stb. Külön szerencse, hogy ezek a sunyi, hátba támadó hordák csak vaktölténnyel lövöldöznek, s úgy pereg le a kormányról minden sortűz, mint futó zápor a porladozó földről nyáron, nyoma sem marad, meg sem érinti.
Mert a valóság, ahogyan tíz év óta mindig, pofán vágja visszakézből ezeket a sunnyogókat.
A valóság pedig az, hogy mára Magyarország Európa egyik legjobban teljesítő országa az átoltottság tekintetében. Mire ezek a sorok megjelennek, meglehet, az unió listavezetői leszünk. Már több mint egymillió honfitársunk megkapta legalább a vakcina első adagját, s ezen a héten remélhetőleg még több százezer magyart be lehet oltani, húsvétra pedig, ha Isten is segít, közel két és fél millióra nő ez a szám. Már a baloldalon orákulumnak tartott, hírhedten Orbán-fóbiás The New York Times is elismeri a magyar védekezés teljesítményét, a világviszonylatban is kimagasló átoltottságot.
Az unió illetékesei egyre halkabban agitálnak a kínai, orosz vagy bármilyen vakcinák ellen. A közismert, ám bőbeszédű Zacher Gábor toxikológus a minap hamut szórt a fejére, s bevallotta, hogy tévedett, amikor a kínai vakcina ellen agitált: mert minden vakcina jobb, mint a covidosok gyötrelme vagy halála. De ő legalább szembe tudott nézni a korábbi hibás érvelésével, tisztelet érte. De vajon hogyan néznek tükörbe a baloldali mindenhez értő megmondóemberek – nem a Gyurcsányok, Jakabok, Fegyőrök, ők a tükröt már rég összetörték –, az orvosok, az állítólagos egészségügyi lakájszakértők?
Eszükbe jut, hogy ha egyetlenegy embert is sikerült lebeszélni a kínai, az orosz vakcináról, s emiatt belehalt a fertőzésbe, az az ő lelkükön szárad? Nem kellene ezeknek térden állva bocsánatot kérni a magyar nemzettől, s visszaadni a diplomájukat? Kellene, persze, de soha nem teszik meg. Ezek nem olyanok.
De most még nem a számonkérés ideje van. Támadni, támadni, támadni – a vírust. Most ennek van az ideje. Ám egyszer majd legyőzzük vagy legalábbis megszelídítjük ezt a járványt,
s előbb-utóbb mindenkinek számot kell adni arról, hogy mit tett, hol volt, mikor az ég zengett. Esernyőt tartott-e az emberek feje fölé, vagy kilökte őket a sárba, s hagyta, hogy halálra fázzanak.
Hiszem, hogy lesz elég bölcsesség a magyarokban, hogy amikor eljön az ideje, nem hagyja, hogy ezek a gyáva hazudozók megússzák szárazon.
(A képen Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője reagál Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalására az Országgyűlés idei első ülésén 2021. február 15-én. Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
