Mandiner: Romokban van, hamarosan összeomlik az egészségügy – olvashatjuk sokszor. Ön hogy írná le az ágazat állapotát?
Takács Péter: Ezek klasszikus balos szlogenek, amelyek mögött nincs igazságtartalom. Kétségtelen, nem tökéletes a rendszer, de sosem állítottuk, hogy az. Sőt. Az egészségügyet folyamatosan lehet és kell is fejleszteni, ám egy biztos: jobb állapotban van, mint amit gondolunk róla.
Vagyis?
A koronavírus-járvány időszakában is mindenki hányta az epét, az élen Szabó Tímeával meg az álmentős Korózs Lajossal, ám egyértelműen kiderült, valójában mennyire szervezettek vagyunk. A védekezés eredményes volt. Az elhamarkodott következtetések helyett érdemes alapul venni a járvány alatti többlethalálozás alakulását az objektív összehasonlításhoz: látható, hogy Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is bőven magasabb volt, mint nálunk. A régióban messze Magyarország teljesített a legjobban, itt volt a legrugalmasabb az ellátás szervezése, így azok is hozzájutottak a kezelésekhez, akik nem a vírus miatt betegedtek meg. Az is tagadhatatlan, hogy véghez vittük Európa legsikeresebb oltási programját. A magyar egészségügy – hála a benne dolgozó elkötelezett embereknek – persze nem csupán járvány idején állja a sarat, mégis ezer rémtörténet kering, amely rombolja a megítélését. Szívesen dolgozom együtt az OECD-vel, amely komoly szakmai szervezet, szemben az Európai Unióval. Egy vizsgálat során két kérdést tettek fel mindenütt. Először: „Ön szerint az ön országában a betegek hány százaléka nem kapja meg a megfelelő egészségügyi ellátást?” – erre a magyarok átlagban 22 százalékot mondtak. Másodszor: „Önnel vagy a hozzátartozójával az elmúlt öt évben előfordult-e, hogy nem kapta meg a megfelelő egészségügyi ellátást?” Erre a megkérdezettek csupán 1,6 százaléka válaszolt igennel. Ekkora szakadék az érzet és a tapasztalat között egyetlen másik országban sem volt. Ezért mondom, hogy sokkal jobb teljesítményt nyújtunk, mint amit a közvélekedés feltételez.
Háromszázezer négyzetméternyi kórházat újítottunk fel csaknem százmilliárd forintból Budapesten
Vegyük sorra a jellemző kritikákat! A magyar kormány GDP-arányosan jóval az uniós átlag alatt költ az egészségügyre, ráadásul csökkenő mértékben. Erre mit mond?
Az Eurostat szerint nagyjából 7,4 százalék ez a szám, ami kétségkívül elmarad az átlagtól, csakhogy kifejezetten az állami költségvetés „pántlikázott” pénzeit veszi számba. A legnagyobb csökkenés akkor következett be, amikor az egyetemi modellváltás révén kikerült a büdzséből számos intézmény közvetlen finanszírozása. Ne feledjük, az egyetemeken végzik az összes kezelés egyharmadát. Csakhogy az a forrás nem tűnt el, a közalapítványoknál van. Nem részei továbbá a központi, teljesítményalapú költésnek az amortizációs ráfordítások sem, amelyek más kiadási soroknál látszanak. Ott vannak még az egyházak által fenntartott intézmények is. A valós arány tehát 9 százalék körül van. A Pénzügyminisztériummal pedig azon dolgozunk, hogy növeljük az egészségügyre jutó forrásokat. Megjegyzem, kétlépcsős szakdolgozói, illetve többéves orvosi béremelést vittünk végbe 2020 óta, csak ez a két intézkedés évente 540 milliárd forintnyi növekedést jelent.
A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.
