Melyik SZDSZ-re lehet emlékezni, és melyik liberalizmus keres magának politikai túlélést? Ez a fő kérdés Böcskei Balázs szerint. A liberalizmus sokkal színesebb, mint ami az SZDSZ valaha volt. Az, hogy egyes politikai szereplői még mindig túlélőkként narrálják a közéletet, az sok esetben emlékeztet más, 2010 előtti baloldali értelmiségiek sorsára, akik bár a plurális nyilvánosság fórumain elmondhatják véleményüket, ám látható, hogy egyre kevesebb szerepet játszanak a valós politikai folyamatok terén. Eljárt az idő minden téren az SZDSZ fölött, ezért némileg érthetetlen az elemző számára, hogy a jobboldal miért kerül „szorongásos reflexbe” egy minden tekintetben halott politikai entitástól.
Szakonyi Péternek az 1988 és 1992 közti SZDSZ kifejezetten hiányzik miközben a fő vádak mai napig már a végstádiumú SZDSZ kijelentéseit és politikai tevékenységét érik. Lánczi Tamás felidézte, hogy számos, az SZDSZ retorikájából maradt kifejezés mai napig él a közbeszédben, mint például a magyarkodás
. A szellemi kútmérgezés
mellett azonban a túlzott és erőltetett laissez faire privatizáció a SZDSZ máig ható gazdasági öröksége.
Szóba kerültek a két oldal legendái
a titokzatos Bitó-szalon, illetve Habony Árpád titkos laboratóriumai, számos anekdotát is felidéztek a szereplők mindkét oldalról a műsor első bő negyed órájában. Szóba került még Tordai Bence CÖF-özése, ami egyrészt felháborító, másrészt lájkok tömegeit vonzza a közösségi médiában. A műsor második részben a baloldali előválasztás körüli bonyodalmak, és a dél-alföldi Lázár-Botka párbaj, ahol a Csörtében ugyanúgy terítékre került a SZEVIÉP-botrány, mint Lázár János kastély-ügye. A macedón miniszterelnök magyarországi ügyei kapcsán a büntetőszervek politikai motivációi általában véve is terítékre kerültek: vajon Polt Péter és Zoran Zaev ügyészsége miben különbözik?
Tekintse meg a teljes műsort:
