„Ágyon és ágy alatt, a földön fekszünk. Sár és nedvesség, bűz mindenütt. Kimenni az ajtón nem lehet, mert eláruljuk a helyünket, és az olasz ideágyúz. Csak este megyünk ki a felállítási helyünkre, ahol most szakad az eső és ázik a baka.” A fronton harcoló katonák hazaküldött leveleiből idéztek a budapesti Thomas Mann Gimnázium diákjai. Idén a székesfehérvári katonatemetőben tartották a megemlékezést a német nemzeti gyásznap alkalmából.

„Szörnyű háborúk, kegyetlen vérontások tanúi ezek a fejfák. Tanúk és emlékeztetők, hogy mind tudjuk, hova nem szabad eljutnunk. Az emberek, a nemzetek, különösen Európában szerencsére egyre messzebb távolodnak attól, hogy bármilyen ellentétet brutális háborúkkal akarjanak rendezni. Fegyverek bár a tokban vannak, senki sem akarja előrántani azokat, megfizettük már e tudás árát”– emlékezett beszédében Cser Palkovics András Székesfehérvár polgármestere.

A Német Szövetségi Köztársaság nagykövete, Volkmar Wenzel szerint nem szabad elfelejteni azokat, akik életüket vesztették a háborúkban, és közösen kell fellépni a béke érdekében szerte a világon.

A szörnyűségeknek és a szenvedéseknek ez a sokasága volt a kiindulópontja annak, hogy Németországban a megemlékezésnek és a béketeremtésnek a kultúráját vezettük be azzal a céllal, hogy soha többé ne felejtsük el azt a felelősségünket, hogy mindannyiunknak tennünk kell azért, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő. Ezért hozták létre a német hadisírgondozó szövetséget is, hogy ez a szervezet is aktívan hozzájáruljon a béke megőrzéséhez– mondta a német nagykövet. A székesfehérvári Szentlélek katonatemetőben 600, az első világháborúban, valamint 350, a második világháborúban elhunyt magyar honvéd és mintegy négyezer német katona nyugszik.