2021. április 23.,
péntek, Béla napja

Századvég: A demokráciára is veszélyt jelent az alapjövedelem

2020. december 8., kedd 11:51

Az ilyen és ehhez hasonló rendszerek nem csupán irreálisak és hatástalanok - olvasható a mandiner.hu-n.

A bevezetőben szereplő megállapítás Daren Acemoglutól, napjaink egyik sztárközgazdászától származik, aki 2019 júniusában a Nyílt Társadalom Alapítványhoz kötődő Project Syndicate oldalain közölte írását „Miért rossz gondolat a feltétel nélküli alapjövedelem” címmel. Ennek a ténynek azért van különös jelentősége, mert jól mutatja, hogy az alapjövedelem kérdése körül politikai oldalaktól és gazdaságpolitikai irányzatoktól függetlenül hiányzik az összhang, s egyelőre csupán

egy marginális, igaz egyre hangosabb kisebbséget képviseli a gondolatot, illetve próbálja a többséggel elfogadtatni.

Hasonló a helyzet a hazai, a kormány gazdaságpolitikáját főszabályként hevesen bíráló, „ellenzéki” közgazdászok körében is, akik szintén vehemensen ellenzik az alapjövedelem bevezetéséről szóló időről időre felbukkanó elképzeléseket is, lásd Csillag István és Mihályi Péter írását az ÉS-ben.

Bízni a csodákban

Érthető, hogy válságos időkben, nehéz helyzetekben az emberek inkább hajlamosak bízni a csodában, a gyors, könnyű és látszólag hatékony megoldások ígéretében. Ez a fajta reménykedés azonban nem a racionalitáson, a megélt tapasztalatokon alapszik, hanem a holnaptól való félelemből, a bizonytalanságból, esetleg a fennálló renddel szembeni elégedetlenség érzéséből táplálkozik. Ilyen időszakban jól hangzó, vonzó, ugyanakkor a megvalósíthatóság realitásait teljes mértékben nélkülöző általános megoldással előállni nem más, mint puszta populizmus. A mindenkori gazdaságpolitikának természetesen feladata lehetőségeihez képest ellensúlyozni a gazdaság ciklikusságából adódó válságok hatásait, ugyanakkor azt csak fenntartható módon érdemes megközelíteni, aminek

kulcsa a gazdasági növekedés és a társadalmi szempontból értelmes munkavégzés támogatása.

A feltétel nélküli alapjövedelem, (angolul universal basic income, röviden: UBI) bevezetésének szószólói a felületes szemlélőnek azt ígérik, hogy általa egyszerre sikerül felszámolni a létbizonytalanságot, a szegénységet, a nyomort és létrehozni egy sokkal igazságosabb és szolidárisabb társadalmat. Sőt, segítségével a regionális egyenlőtlenségek is csökkenthetőek. Alapvetően mindig gyanús, ha valaki(k) egyszerű megoldásokat kínálnak komplex problémákra, azonban ilyen ígéretek hallatán itt Közép-Európában nem is kell túlságosan vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy az ember gyanút fogjon és felderengjen annak a több, mint negyven évig tartó „emberkísérletnek” az emléke, amit szocializmusnak hívtak. Ennek a szintén szép ígéretekkel induló, azonban átgondolatlan és erőszakos kísérletnek a hosszútávra kiható öröksége az, ami térségünkben továbbra is legfőbb okozója napjaink problémái közül a legtöbbnek.

Az UBI gondolata egyáltalán nem új keletű, azt utópisztikus küldetéstudattal rendelkező politikusok és közgazdászok időről időre előveszik és próbálnak érvelni amellett, hogy most jött el az ideje a bevezetésének. Természetesen, mint általában minden, a társadalmat megváltani akaró javaslat, az UBI is valós, morális szempontból értelmezhető jelenségekre reflektál, még akkor is, ha azokra leegyszerűsítő, vitatható és eddig sehol nem igazolt megoldást javasol.

A teljes cikk ITT olvasható.

Mandiner