Például Věra Jourová, az Európai Bizottság liberális alelnöke néhány héttel korábban még azt mondta, hogy átnézte a koronavírus-helyzet kezelésére vonatkozó magyar törvényt, és szerinte annak nincs az uniós joggal ellentétes eleme. A cseh biztos ugyanakkor a Frankfurter Allgemeine Zeitung német lapban nemrég mégis úgy nyilatkozott, hogy ezek nem az ő szavai voltak, és igenis aggasztja a törvény elfogadásának kontextusa. Később egy online beszélgetésen – a momentumos Cseh Katalin, Magyarország ellenzéki EP-képviselője társaságában – ismét kritizálta a törvényt.
Legmesszebb most azonban alighanem a bukott belga kormányfő, Guy Verhofstadt ment, aki Adolf Hitler náci kancellár 1933-as felhatalmazási törvényéhez hasonlította Magyarország mai, különleges jogrendben gyakorolt válságkormányzását. Verhofstadtról közismert, hogy ő Soros közeli, befolyásos politikai szövetségese Brüsszelben, aki az elmúlt években például olyan vitatott migrációs döntéseket is készségesen támogatott az Európai Parlamentben, amelyek kötelező letelepítési kvótákat kényszerítenének a tagországokra, jelentős bírsággal sújtva a rendelkezésnek eleget nem tévő (főleg kelet-közép-európai) államokat, és a Soros-birodalom támogatása révén meghatározó szerepet szántak volna a nem kormányzati szervezeteknek az áttelepítési folyamatban. A verbális eszköztár főbb támadási eszközei nem meglepő módon akkor is a jogállamisági vádak voltak.
Soros dicsérte az uniós intézményeket, amikor a politikai indíttatású jogállamisági vitákban támadóan reagáltak a Lengyelország és Magyarország kapcsán negatívan megítélt jogállamiság kérdéseiben. Az Európai Parlament balliberális – és sajnos részben átpártoló néppártiak adta – többsége határozatokban támadta Magyarországot, maga Soros korábban „maffiaállamnak" is nevezte hazánkat. Azzal is megvádolta a magyarokat, lengyeleket és más, renitensnek tartott nemzeteket, hogy ők tehetnek az EU belső politikai válságáról, annak működésképtelenségéről, amit a szerinte teret nyerő „idegengyűlölő euroszkeptikus erők" idéztek elő.
Soros meghatározó gazdasági-politikai szereplőként számos alkalommal megfordult már az EU „fővárosában". Az elmúlt években időről időre véleményezte az unió működését, az Európai Parlamentben meghallgatáson is mondott már beszédet. Többször ellátogatott Brüsszelbe, és lobbizott is ott – az egyik alkalommal például öt uniós biztossal is tárgyalt. Befolyásának erejét mutatja, hogy pár éve ennek a látogatásnak a nyomán keményített be az Európai Bizottság a külföldi finanszírozású civil szervezetek befolyását szabályozó magyar civiltörvény-módosítás, valamint a Közép-európai Egyetem (CEU) és más külföldi hátterű, magyarországi felsőoktatási intézmények transzparens működését célzó jogszabály-módosítások kapcsán.
Közben azt is láthatjuk, hogy Soros elképzelt ötletei, megoldási javaslatai részben akár meg is jelennek az uniós döntéshozók terveiben és a hivatalos brüsszeli javaslatokban, de a számára rosszabb esetben is teret, fórumot biztosítanak a Soros-ötletek propagálására, megismertetésére.
Soros György néhány éve az unió intézményeiben dicsérhette magát azért, hogy szerinte 2015-ös ötlete – a páneurópai benzináradóról – jó volt, és hogy az EP-nek újra át kellene gondolnia ezt. Az új adónál a nemzetek együttműködésének demokratikus elvét zárójelbe téve azt is fejtegette, hogy azt akár összesen kilenc együttműködő ország részvételével már meg lehetne valósítani a közösség keretein belül. Soros kezdettől támogatta az Európát eladósító ideológiai vonalat, így az európai pénzügyi tranzakciós adó bevezetését, sőt a migrációellenes tagországok megregulázásának nyilvánvaló céljával azt is javasolta, hogy a Kohéziós Alapot (ma az EU-költségvetés 32 százaléka) és az agráralapot (38 százalékos arány) le kellene faragni 2021-től, ami végül egyértelműen meghallgatásra talált az eurokraták részéről.
Soros befolyása alá vonta az Európai Bizottságot, miközben az EU-alapszerződések világosan rögzítik a bizottság tagjainak és az EU-biztosoknak az elszámoltathatóságát. Az EU elsődleges jogforrása alapján a biztosoknak hivatalbéli feladataik ellátása során teljes mértékben függetlennek kell (kellene) lenniük. Azonban Soros György befolyása pontosan olyan, mintha maga is vezető EU-politikus, az Európai Bizottság döntéshozó árnyéktagja lenne.
A jogállamiság politikai fegyverré vált az unióban, ami miatt – a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint is – „közös értékként" hiteltelenné vált. Valójában a hagyományos vallási, társadalmi (családi) értékekhez vagy éppen nemi szerepekhez való viszony eltérő megítéléséből fakadó politikai ellentétről van szó, illetve például arról, hogy Magyarország és Lengyelország más értéktalajon állva közelíti meg a migráció mint kihívás gyakorlati kérdését.
A Soros-befolyás bátorította jogállamisági vádaskodások az alapszerződések rendelkezéseivel is ellentétben állnak, hiszen azok a tagállamok nemzeti identitásának tiszteletben tartására is kötelezik az uniót. Ez az integráció egész működését át kellene hogy hassa, hiszen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 2. cikkének (5) bekezdése úgy fogalmaz: az unió hatáskörrel rendelkezik „a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit". Ilyen például a bevándorlás és a saját jogrendszer szuverén meghatározásának kérdése, a belső demokratikus önrendelkezés jogának elvitathatatlan volta. Az eddigi egyes uniós intézkedések – a vádaskodások, a bizottság részéről nem megalapozottan megindított eljárások csak aláássák az EU fontos alapját képező, tagállamok közötti bizalmat.
Az Európai Unió legfontosabb jogforrásait sem Soros György, sem pedig más politikusok nem „írhatják át", és nem értelmezhetik önkényes módon. Az uniós források jogállamisághoz kötése a magyar kormány következetesen képviselt álláspontja szerint soha nem állt összhangban az alapszerződésekkel, miközben az EU számára ma is biztosítottak azok az eszközök, amelyekkel megvédheti a pénzügyi érdekeit. Az EUMSz. 287. és 325. cikke, továbbá az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló 86. cikk is ezt biztosítaná elvileg, de további felügyeleti és „vádalkotó" politikai intézmények létrehozása helyett már az elmúlt években is hatékony eszköz lehetett erre az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), amelynek ma is hatáskörében áll a bizottságtól független adminisztratív vizsgálatok lefolytatása.
Magyarországnak és szövetségeseinek következetesen ki kell tartaniuk álláspontjuk mellett, a magyar kormány ezért a mostani brüsszeli jogállamisági vitákban is markánsan képviselni fogja ezt a véleménypozíciót. Most ugyanis minden eddiginél jobban erősödni látszik a Soros-birodalom befolyása az Európai Unió egyes intézményeiben. Már tavaly is világosan látszott, hogy miközben Brüsszel a határvédelmi költségeink támogatásával fukarkodik, addig a Soros György befolyása vagy alapítványi hálózatának irányítása alatt álló – többnyire csak álcivil – szervezetekkel meglehetősen bőkezűen bánnának az EU-s költségvetési döntéshozók.
Magyarország jogállam, ahol a magyar polgárok közössége által létrehozott demokratikus politikai rendszer, az éppen harminc éve szabad és független, szuverén akaratú ország politikai rendszere a választókra és képviselőikre hagyja a keretek közötti értékválasztást, az alkotmányos és kulturális önazonosság szabad meghatározását. Magyarországon a különleges jogrendet, ezen belül a veszélyhelyzetet egyértelműen szabályozza az Alaptörvény 53. cikke, a fontos részletszabályokat pedig a 2011. évi CXXVIII. (katasztrófavédelmi) törvény állapítja meg.
Ami a közösségi integrációban betöltött szerepünket illeti: miközben Magyarország például a határvédő kerítés megépítésével nemcsak saját magát védi, hanem Európa délkeleti részeit is – ezzel a schengeni kötelezettségeit teljesítve –, és miközben a felelőtlenül migrációpártoló egyes nyugati tagállamok felszámolni igyekeztek a még 1997-ben aláírt amszterdami szerződéssel acta orum megalkotott schengeni vívmányokat, addig különösen a bizottság rendre sárba tiporta az Európai Unió alapvető értékeit.
Végül, de nem utolsósorban le kell szögezni, hogy Soros György személye, illetve nézetrendszere semmilyen politikai legitimitással nem bír. Soha senki sem hatalmazta föl arra, hogy csupán anyagi lehetőségei alapján beavatkozzon szuverén nemzetállamok, államszövetségek belső viszonyaiba, legyenek azok gazdasági vagy éppen politikai természetűek.
Hangsúlyozandó továbbá, hogy a politikai befolyással szerzett anyagi előny vagy pénzzel szerzett politikai befolyás valójában globális korrupció, amellyel szemben minden demokratikus erőnek szembe kell fordulnia.
Szerző: Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány jogi szakértője
