Schmidt Mária, a XX. Század intézet főigazgatója köszöntőjében kiemelte: A Kádár-rendszer utolsó évtizedeiről nem lehet Csurka nélkül beszélni, ahhoz ő túl nehézsúlyú volt; mély nyomott hagyott az eseményekben. Azon politikus-írók szerepét vállalta föl, akik a magyarság ügyét képviselték olyan időkben, amikor a magyar szuverenitás nem lehetett teljes és a magyar politika nem volt szabad. Csurka István a magyarság ügyét tartotta szem előtt, egyetlen ügye volt Csurkának: ez a magyarság volt.
„Csurka kiállása egy példátlan karaktergyilkosság kereszttüzében állt. Ez mindenkit megtört volna, de őt nem tudta, mert prófétai elhivatása volt. Ezt a sorsot ő elvállata és kitartott mellette. Ez egy hősies kiállás volt.”
- szögezte le Schmidt Mária.
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója előadásában hangsúlyozta:
„Csurka a harmadik utat hirdette, amely Moszkva és New York helyett a magyar megmaradás egyenes útja.”
Csurka azt vallotta, hogy mindenekelőtt a nemzeti megmaradás programját kell előtérbe helyezni és csak ezután lehet beszélni a plurális demokráciáról és piacgazdaságról. A demokráciát alulról, a mozgalmisággal kell kezdeni és nem a pártosodással, ez lenne a magyar függetlenség harmadik útja – idézte a MIÉP egykori elnökét Békés Márton.
Lánczi András filozófus, a Közép – és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke Csurka világképét elemezve rámutatott:
Csurka a hazugság legnagyobb forrásának az elhallgatást tartotta, ezért őt állandóan tüzelte, hogy kimondja az igazságot. Az igazságot a tapasztalatra alapozta. Nála a tapasztalat a legfontosabb. Olyan tapasztalati világra tett szert az 1956-os forradalom révén, amiből aztán építkezett, mint író és politikus.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
