– A magyar miniszterelnök a minap ugyanezen a konferencián arról beszélt, hogy a politikai világot körülölelő „puha hatalom” – mint például az agytrösztök, az NGO-k vagy a média – 85 százalékban baloldali-liberális beállítottságú; ennek eredménye Magyarország és személyesen Orbán Viktor rossz hírneve nyugaton. Jair Bolsonaro brazil elnökhöz, éppúgy, ahogy a magyar kormányfőhöz is, a nyugati média előszeretettel tapasztja a szélsőjobboldali és a populista jelzőket. Konzervatív újságíróként ön mit gondol a puha hatalom erejéről?
– Valójában azt láthatjuk, hogy a mainstream média ténylegesen elvesztette a kapcsolatát az emberekkel: ez történik Brazíliában és az Egyesült Államokban is, és bár nem ismerem mélységében az Európában lejátszódó folyamatokat, az a benyomásom, hogy ott is hasonlóképpen írható le a média és a társadalom kapcsolata. Hogy miért? Mert a fősodratú sajtó a politikai hadviselés első számú információs fegyvere, ha úgy tetszik, eszköze lett, amelyet a liberális baloldal előszeretettel használ a nyugati értékek aláásására. Az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro és Donald Trump, folyamatosan megkapják a „szélsőséges” és a „populista” jelzőket, mert az újságírók nem tudósítanak, nem a tényeket írják le, hanem a saját vízióikat tükrözik a cikkek által. Orbán Viktornak is ebben a csoportban jutott hely, annak ellenére, hogy – ha jók az ismereteim – mindhárom említett vezető demokratikus választások eredményeként került hatalomra, tehát az emberek döntöttek így. A fősodratú újságírók azonban nem elkötelezettek a tények iránt, ehelyett a hírszerkesztést arra használják, hogy baloldali perspektívából támadják a kereszténységet és a hagyományos értékeket. Legtöbbször ezt egyszerűen úgy teszik, hogy hazugságokat írnak. Bolsonaro kapcsán számtalan ilyet láttam, még címlapon is. Az emberek azonban már nem hisznek ezekben az információs csapdákban, a fősodratú média elvesztette hitelességét.
– Abban azonban mégis igaza van a fősodratú médiának, hogy a Bolsonaróhoz és a Trumphoz hasonló politikusok világszerte egyre több országban kerülnek hatalomra vagy legalábbis ugrásszerűen megnőtt a támogatottságuk. Európában így érződik ez a tendencia.
– Ez azért van, mert az emberek belefáradtak a baloldal politizálásába. Egyszerűen nem működik, és bár a baloldali-liberális politika nyelvezete nagyon megnyerő és csalogató, az emberek ráeszméltek, hogy amikor ezek az erők hatalomra kerülnek, akkor a gazdaságban és a biztonságban óriási károk keletkeznek – csak hogy két területet említsek a hátrahagyott katasztrofális szektorok közül. Bolsonaro azért tudott nyerni az elnökválasztáson, mert ígéretet tett arra, hogy fellép a korrupció ellen, amely hosszú évek óta minden probléma magja az országban. A másik pedig az volt, hogy rámutatott, milyen nagy károk keletkeztek a társadalom által magának vallott értékekben a baloldali irányítás alatt. Alapvető értékekről beszélek itt, mint például a család fontossága; ezek mind támadásnak voltak kitéve. Az iskolákban megjelentek a genderideológiát erőltető erők, és ha ez például egy-egy szülőnek nem tetszett, semmit nem tehetett ellene. Brazília azonban egy csaknem 210 millió lakosú ország, nem mellesleg a világ legnagyobb lélekszámú katolikus állama. A konzervatív értékek melletti elkötelezettség tehát kulcsfontosságú, enélkül az ország nem működik.
– A nemzetközi média homlokterébe nem a korrupcióval való leszámolás ígérete miatt került a brazil elnök, sokkal inkább azért, mert ígéretet tett a fegyvervásárlás megkönnyítésére.
– Igen, a nyugati, főként balliberális amerikai média fennhangon hirdette ezzel kapcsolatban, mennyire szélsőséges nézeteket képvisel a brazil elnök, miközben Bolsonaro mindössze szabályos formába akarja önteni a fegyverviseléshez való jogot. Mégpedig az Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítését alapul véve – ha úgy tetszik, azt lemásolva –, amely éppen a fegyverviseléshez való jogot mondja ki. Hogy is van ez? Minden amerikainak joga van a fegyvertartáshoz, hogy megvédje magát és családját, de a braziloknak nem jár ez? Bolsonaro ezen ígéretéhez pedig azt a kulturális-társadalmi közeget is ismerni kell, amelyben mi élünk, és amelyben elképesztően magas a bűncselekmények száma. Az emberek félnek és változást akarnak, legfőképpen pedig meg akarják védeni a családjukat.
– Az ön kormánya kilépett az ENSZ migrációs csomagjának támogatói közül. Brazíliának mi baja az egyezménnyel?
– Az előző kormány még a saját emberét küldte a tavaly decemberben Marokkóban megrendezett konferenciára, ahol elfogadták a megállapodást, egy hónappal később azonban, amikor Bolsonarót beiktatták, egyik első intézkedése volt, hogy visszavonja Brazília csatlakozási szándékát. Nagyon egyszerű az oka: mert ez az egyezmény egy öngyilkosság. Fontos ugyanis nyomatékosítani, hogy a migráció nem alapvető jog, mint ahogy azt az egyezmény állítja. Amennyiben a migrációhoz kapcsolódó jogokról beszélünk, az egyetlen alapvető jog az országokat érinti: önmaguk határozhassák meg, hogyan kezelik a migráció kérdését, mennyi bevándorlót fogadnak be és milyen kondíciókkal teszik ezt. Brazíliának egyébként nincs problémája a migrációval, a portugál gyarmatosítás és későbbi társadalmi folyamatok eredményeként egy színes országot tudhatunk magunkénak, sok olyan közösséggel, amely Európából érkezett ide. Spanyolok, olaszok, talán még az angolokat is érdemes megemlíteni. De a különbség az, hogy ők nem kérdőjelezték meg a Brazíliában érvényben lévő jogokat, a brazil emberek által maguknak vallott értékeket és a társadalmunk alapvető struktúráit. Épp az ellenkezője történt: integrálódtak a társadalmunkba. Vagyis ők brazilok. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy Brazíliának semmi gondja nincs a migrációval, az ENSZ által készített egyezmény azonban teljesen téves módon értelmezi az alapvető emberi jogokat. A migráció ugyanis nem tartozik ezek közé.
Tóth Loretta
Magyar Nemzet
