Van ez a találós kérdés, nem tudom, hallották-e már a kedves olvasók: mi különbözteti meg a Jobbikot a Demokratikus Koalíciótól? A válasz: a pártelnökök által elfogyasztott alkohol mennyisége. Legalábbis a látszat szerint, bár a jobbikos pártelnök is egészen úgy viselkedik az ország házában, mint aki nem magától bátor, de egyelőre úgy tűnik, őt nem az alkohol fűti, hanem valami más. Hogy pontosan mi, ennek megválaszolására én nem vállalkoznék, nem vagyok pszichiáter, de látva a pártelnök tűzben égő, megszállott szemét, lenne pár tippem.
Ahogyan Vona Gábor egykori pártvezető bevallotta, ő vette el a Jobbik lelkét. (Már ha volt nekik olyan valaha…) Azt már én teszem hozzá, Jakab pártvezér pedig elvette pártja eszét, és most, a végórákban Gyurcsányék felvásárolták a megmaradt testét is a szervezetnek. Hogy ki a valódi vevő, arról csak találgathatunk, de sokat elárul, hogy az egykor még a zsidó származású magyar képviselőket listázni akaró, a magyarországi zsidóságot pedig nemzetbiztonsági kockázatnak tekintő Gyöngyösi Márton Soros embereivel vette magát körül Brüsszelben. A hazai ellenzék amúgy is olyan, mint valami elrontott kaparós sorsjegy: bárhol vakargatjuk le róluk a felső festékréteget, mindenhol a magyar származású milliárdos spekuláns képe kerül elő. Mondjuk a baloldali pártok, civil szervezetek valószínűleg örömmel kaparásznak napestig, a nyereményük garantált, a kassza csörög, s nem krajcárok kuncognak benne.
Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt állítja, hogy a Jobbik és Soros György valaha is összebútorozik, nyilván elmeorvoshoz küldik az illetőt, mert látszatra a párt a legradikálisabban jobboldali, nyíltan cigány-, zsidó- és homoszexuális-ellenes frázisokat pufogtatta, szóval minden olyan politikai toposzt elővett és bírált, ami a Soros-univerzumnak a szíve közepe. Az is igaz, hogy Csurka István már tizenegy évvel ezelőtt megmondta, hogy a Jobbik az SZDSZ–MSZP fantomszervezete, de hát ki hitt akkor neki…?
A Jobbik és Soros? Ez aztán az igazi őrült összeesküvés-elmélet, mondhatják most a baloldalon. De hogy elméletnél ez azért jóval több, azt a Magyar Nemzet cikksorozata is jól mutatja. Ma egy olyan ember – Teplán István – szava döntő sok kérdésben a Jobbikban, aki egykor Soros egyetemének egyik alapítója, majd vezetője lett, s nem mellesleg később Gyurcsány egyik fontos beosztottja, amikor a világ legrosszabb demokratája még úgy tett, mintha kormányozná az országot. Szóval, ahogy mondani szokás, összenőtt, ami összetartozik: Jobbik, Gyurcsány, Soros és a maradék. Ámbár az is lehet, hogy Csurka Pista bácsinak volt igaza: mindig is összetartoztak ezek, a mélyben összekapaszkodó gyökereikkel neveltek külön-külön fákat, s most eljött az önfelmutatás ideje, kijöttek a fényre, mert a politikai helyzet így kívánja, hogy megmutassák, egyívásúak ők. (Hogy Gyurcsányról el ne feledkezzünk: egy ivásúak is.)
A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt? Ugyan, a szervezet mára levetette cifra rongyait, s kiderült, alatta semmi sem maradt, csak az üresség, a nihil. Csak a vértolulásos Orbán-ellenesség, a hatalom akarása, ami náluk kimerül néhány remélt képviselői helyben, pár jól fizetett állásban, a Soros-kassza csengésében.
Azt mondja a Pártnélküli Jakab, hogy „diliházban ne keress logikát”. Talán ez az egyetlen dolog, amiben egyet lehet érteni vele. Remélhetőleg a 2022-es bukott választás után a meghasadt, riadt kis lelkét ápolókat is lesz, aki finanszírozza. Ámbár akkor a gazdi minden bizonnyal nagyon mérges lesz, s elkergeti haszontalan jószágait.
Néző László/Magyar Nemzet
