A hazai szilvaültetvényeket sem kímélte az igencsak szélsőséges időjárás, ezért várhatóan az átlaghoz közeli termést takaríthatnak be a gazdálkodók. – Bár a virágzás összességében jól alakult, a tavaszi aszályt megérezték a gyümölcsösök, majd az éjszakai fagyok, valamint az esős és fényszegény május is okozott nehézségeket, ezért a szokásosnál nagyobb volt az úgynevezett tisztuló gyümölcshullás – tudtuk meg Apáti Ferenctől. A Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) alelnöke lapunk kérdésére elmondta: a júniusi vihar- és jégkárok szinte mindegyik jelentősebb termesztőkörzetben jelentkeztek, elsősorban a gyümölcs minőségét rontották. Az idei termést így 60-65 ezer tonnára becsülik, ami 5-10 százalékkal marad el a tavalyitól.
A gyengébb termés nem párosul magasabb árakkal. A Fruitveb alelnöke szerint míg július elején, a korai fajták megjelenését követően elfogadható árszínvonal alakult ki a piacon, a szezon előrehaladtával egyre olcsóbban vették át a szilvát a felvásárlók. – Július végére, ahogyan az lenni szokott, bedugult a piac, a termelők 30–50 forintot kaptak egy kiló szilváért, egyes tételek pedig eladhatatlanná váltak – mutatott rá. A szakember szerint a legnagyobb gondban azok a gazdálkodók vannak, akik maguk viszik piacra az árut. Az egyéni értékesítést választó kistermelők nagyon nehezen tudják eladni a gyümölcsöt.
A feldolgozóipari alapanyag, vagyis a géppel rázott szilva ára is alacsonyan volt, a korai fajtákat ugyanis a konzervipar még nem keresi, ráadásul idén a pálinkafőzdék sem igazán érdeklődtek a termény iránt. Apáti Ferenc szerint ennek három oka is van. A szeszfőzdék egyrészt tavaly bevásároltak a mostaninál is olcsóbb alapanyagból, másrészt a pálinkafőzés hatósági díjainak emelése is visszafogja a keresletet, harmadrészt egyes tételeknél a szárazanyag-tartalom elmarad a szokásostól, ami vélhetően az átlagosnál hűvösebb időjárással van összefüggésben. Bizakodásra adhat okot azonban, hogy a szezon további részében még emelkedhetnek az árak, a későbbi és középérésű fajtákat ugyanis a konzervipar is igényli.
Fotó: MTI/Balázs Attila
A Fruitveb adatai szerint az európai uniós csatlakozást követő tíz évben jelentősen felfutott a szilvatermesztés az országban, elsősorban az alacsony tőkeigény és a gépesíthető betakarítás miatt, 2015-re már megközelítette a nyolcezer hektárt a termőterület nagysága. Az utóbbi három évben azonban lejtmenetbe kezdett az ágazat, jelenleg 6600 hektáron termesztenek szilvát az országban. Az éves termésmennyiség évjárattól függően 50 és 80 ezer tonna között ingadozik. A hazai termés fele jellemzően egyenesen a fogyasztókhoz kerül, a bel- és a külföldi piacokon egyaránt értékesítik a gazdálkodók.
Míg a magyarok tányérjára nem gyakran kerül szilva – évente csupán 1,3 kilogrammot fogyasztunk el átlagosan –, az export jelentős. Általában nyolc- és tizenkétezer tonna körüli mennyiséget adnak el a külpiacokra, aminek átlagosan fele Németországba kerül, de Csehországba, Szlovákiába, Ausztriába, Romániába és Lengyelországba is szállítanak. Az itthon betakarított mennyiség másik felét a feldolgozóipar hasznosítja. A legtöbb szilvát általában a szeszipar vásárolja fel, lekvár- és dzsemkészítésre viszonylag kevés alapanyag kerül, s bár lehet találkozni rostos szilvalével, és püré is készül a gyümölcsből – amit aztán tovább hasznosít az élelmiszeripar –, ezek nem számottevő, néhány ezer tonnát kitevő feldolgozást jelentenek.
