Tegnap bárki megnézhette a kispesti szocialista maffia (nyugodtan nevezhetjük így őket) sofőrjének vallomását. A férfi arcával, nevével állt a kamera elé. Ez azért nagyon fontos, mert a szocialista maffiózók és a jobbikos maffiózók (van még különbség?) mostanában utolsó menedékként abba a gyerekes állításba szoktak menekülni, hogy akik beszélnek a tévében, azok nem is valós személyek, hiszen nem látjuk az arcukat, és el van torzítva a hangjuk.
És a minap odaállt a kamera elé egy borsodi varrónő, aki arccal és névvel elmondta, mit művelt vele, velük a Bíró László nevű gazember, aki felvett ötvenmillió forint támogatást, hogy tovább vigye varrodáját, megmentse a munkahelyeket, aztán az egészet papíron tovább adta hajléktalanoknak, alkoholistáknak, a pénzt eltüntette, a varroda megszűnt, a munkások pedig azóta futnak a pénzük után. És ez a gazember, ez a bűnöző, a gazember főnökével, Jakab Péterrel együtt belemenekült abba, hogy akik ezt állítják, nincsenek is. Hát most már vannak.
Aztán itt vannak ezek a kispesti gazemberek. Tavaly még olyasmikkel próbálkoztak, hogy fel sem ismerik, ki is beszél a felvételen. Ezt Gajda polgármester mondta Lacknerről, aki sem eltorzítva nincsen, sem a hangja nincs felismerhetetlenné téve. Ott van, ő maga, a kokószacsival a kezében, és – mert nyilván már „jól van” – elmeséli az egész ocsmány vircsaftot, amit ez a maffia hosszú évek óta művel.
És akkor most itt van előttünk a sofőr, a pentito, aki mindezt megerősíti. Teheti, hiszen ott volt. Ő szem- és fültanú.
Ő szállította ezeket helyszínről helyszínre, buliból buliba, Balatonra és vissza, kuplerájból kuplerájba, aztán haza, ahol a terhes feleség ücsörgött. És Lacknernek éppen azért volt „nagyobb mozgástere”, mert terhes volt az asszony. Persze ez csak az egész ügy primér szintje, a puszta hányinger. A lényeg e mögött van, és erről is sok szó esik az interjúban. Például a kábítószerekről. A kokainról, aminek húsz-harminc ezer forint grammja, és amit Lackner a kapcsolatain keresztül szokott beszerezni. És mindenféle másról, például ecstasyról, amit ezek „szívesen fogyasztottak”, és „rendszeresen fogyasztottak”.
És a maffiózók életének legérdekesebb része a pénzek lenyúlása. A vállalkozók kiválasztása, a kenőpénzek magától értetődő természetessége, a vagyonkezelő viselt dolgai, aki a „legéhesebb volt az összes közül”, a sofőr szerint ezért volt a neve Mr. Negyven Százalék. Mindez teljesen egyértelmű volt már tavaly is. Hiszen maga Lackner meséli el az egészet, mert így ment akkor ez már vagy másfél évtizede, és addigra ezek a bűnözők érinthetetlennek, sérthetetlennek hitték magukat. De tavaly még „csak” Lackner arca volt hozzárendelve, amely arcot a jó barát, az évtizedes cimbora, a bulipartner Gajda „nem ismert fel”.
De most itt van immár a sofőr is. Itt a sofőr, odafent Borsodban pedig ott a varrónő. Van arcuk, nevük, hangjuk, és van bátorságuk, hogy a nyilvánosság elé álljanak. És most ismét ez a nyilvánosság fog vizsgázni. Ennek a nyilvánosságnak baloldali és liberális fele, amelyik önmagát előszeretettel nevezi függetlennek és objektívnek, és amely nyilvánosság eleddig egyetlen sort le nem írt például arról, hogy Bíró László ötvenmilliós állami támogatást tüntetett el, és vitte cégét csődbe hajléktalanok és alkoholisták nevét és kiszolgáltatottságát kihasználva. Egy pillanatra képzeljük el, hogyan viselkedne ez a média akkor, ha mindezt egy fideszes politikus követte volna el. És hogyan viselkedne akkor, ha egy fideszes mesélne kokóval a kezében az évi százmilláról.
Nos, majd most meglátjuk. De nincsenek illúzióim. A független és az objektív mifelénk azt jelenti, hogy bűnsegédi bűnrészes ebben a mocskos, aljas, velejéig rothadt világban. És így is kell hozzájuk viszonyulni.
