– Nem tudok nagyobb kihívást, mint hogy a 15 éve fideszes Karcagból szocialista vezetésű települést csináljak – jelentette ki 2004-ben, a HVG-nek adott interjújában az akkor MSZP-s, ma DK-s országgyűlési képviselő Vadai Ágnes, aki maga is a város szülötte. A balliberális politikus egyebek mellett akkor azzal indokolta pártválasztását, hogy szülei párttagok voltak a rendszerváltozás előtt, az apja még munkásőr is. – Anyukám pedig a pártbizottságon dolgozott, még az első titkár forgószékébe is beleülhettem – emlékezett vissza a rendszerváltás előtti évekre 2004-ben a Gyurcsány-párti politikus, aki azt is mondta akkor, hogy amit kifundál, azt véghez is viszi.
Nos, nem tudni, hogy a DK-s politikus más esetekben mennyire ér célt, de a 2004-es vállalása – legalábbis egyelőre – nem teljesült. Tekintettel arra, hogy a Magyar Szocialista Párt lejtőre került, és úgy tűnik, semmi nem menti meg a megszűntéstől, Vadai Ágnes amúgy is maximum DK-s települést „csinálhatna” Karcagból, annál is inkább, mert 2011 óta a Demokratikus Koalícióban politizál. A helyzet azonban jelenleg úgy áll, hogy a balliberális oldal talán soha nem volt még olyan gyenge Karcagon, mint napjainkban.
A közelmúltban, az időközi polgármester- és képviselő-választáson még az a csúfság is megesett, hogy a csaknem húszezres városban a polgármesteri székért folytatott küzdelemben Szepesi Tibornak (Fidesz–KDNP) csak munkáspárti kihívója volt, és a kormánypárti politikus a voksok több mint kilencven százalékát megszerezte. A képviselő-választáson annyival „bátrabbak” voltak a balliberálisok, hogy ott beálltak egy független jelölt mögé, aki ugyanakkor alig 17 százalékot kapott, miközben a kormánypárti Pintér Zoltán besöpörte a voksok csaknem 76 százalékát.
A baloldal lenullázva
F. Kovács Sándor, a térség Fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselője arra mutat rá, hogy nincsenek véletlenek, a kormánypártok és politikusaik nagyon sokat dolgoztak az elmúlt évtizedekben azért, hogy megszerezzék és megszolgálják az emberek bizalmát. – Karcagon a Fideszt Varga Mihály pénzügyminiszter alapította, a város első polgármestere pedig Fazekas Sándor későbbi vidékfejlesztési, majd földművelésügyi miniszter lett, őt 1990-ben a testület választotta meg a település élére. Ezután a Fidesz folyamatosan erősödött, míg a balliberális oldal felaprózódott és zsugorodott.
Így nem csoda, hogy 1990 és 2010 között Fazekas Sándor, míg 2010 és 2020 között Dobos László állt a város élén, majd utóbbi sajnálatos halála után, idén szeptember végén a szintén Fidesz–KDNP-s Szepesi Tibort választották meg polgármesternek. A testületben most nyolcan kormánypártiak, mellettük két jobbikos és egy momentumos képviselő jelenti az ellenzéket, de egyéniben több mint két évtizede csak kormánypárti politikus szerzett mandátumot önkormányzati választáson – hangsúlyozza F. Kovács Sándor.
Hozzáteszi: a baloldal mára atomjaira hullott, az MSZP és a DK lényegében helyben megszűnt, a Jobbik néhány családból áll, míg a Momentumnak sem terem sok babér a városban. Ennek ellenére arra büszkék, hogy jelenleg hat karcagi születésű parlamenti képviselő is dolgozik az Országgyűlésben, az említett Vadai Ágnesen, Fazekas Sándoron, F. Kovács Sándoron és Varga Mihályon kívül, Lukács László György (Jobbik) és – az ugyan nem karcagi illetőségű, de az itteni kórházban született – Oláh Lajos (DK) is tagja a Háznak.
A lakossággal terveznek, fejlesztenek
S hogy mi Karcagon a Fidesz–KDNP titka? Szepesi Tibor szerint csoda nincs, csak arról van szó, hogy a kormánypártok politikusai helyben rendkívül hitelesek. – Itt mindenki előtt nyitott könyv az életünk. Tudják, kik a szüleink, ismerik a családunkat, az előéletünket és ez rendkívül sokat számít. S az is nagyon fontos, hogy mi nem az emberek feje fölött döntünk, hanem velük együtt alakítjuk a város jövőjét. A közös gondolkodásra azért is nagy szükség van, mert az itt élő konok kunok büszke emberek, akikben magas fokú szabadságtudat munkál, és nem szeretik, ha megmondják nekik, hogyan vélekedjenek a világról. Ezért is kérjük ki a véleményüket és igyekszünk a legkisebb problémájukra is megoldást találni. Összetartunk a lakossággal, segítjük egymást, és ezt a munkát most már három évtizede elismerik a településen élők – fogalmazott a város frissen megválasztott polgármestere. F. Kovács Sándor annyit tesz hozzá: Karcag nem az objektív mutatóknak, hanem az erős helyi közösségnek köszönhetően jó hely. S a szavai szerint a karcagiak nemcsak helyben, de az ország vagy a világ bármely pontján számíthatnak egymásra.
Az elért eredménynek örülnek a kormánypártok, de hátra nem dőlnek, a következő években is odafigyelnek a választópolgárok számára fontos területekre. Fejlesztik a bölcsődéket és óvodákat, az egészségügyi intézményeket, a csatornahálózatot, felújítják az utakat, járdákat, a városban éppen új piac épül és igyekeznek erősíteni helyben a kulturális életet is. Megtartanák a közkedvelt birkafőző fesztivált, a szintén népszerű traktoros ügyességi versenyt, a lovasversenyt, a téli disznótoros programot és a nagykunsági kulturális napokat is. Ezek is segíthetnek abban, hogy a fiatalokat vissza tudják csábítani a városba. S fontosnak tartják azt is, hogy akár egy városrésznek vagy egy utcának is szervezzenek rendezvényeket, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket, a generációkat.
Csábító nyugalom
A polgármesteri hivatal előtti tér és környéke déltájban tele van emberekkel, a parkban közfoglalkoztatottak hada tüsténkedik, a központban a lakosságszámhoz képest kifejezetten sok kisgyermekes édesanyát látni. Egyikük közvetlenül a hivatal bejárata előtti padon ül, és a babakocsiban játszadozó gyermekéhez beszélget. Érdeklődésünkre elmondja, hogy maga Kazincbarcikáról származik, de egy rövidebb budapesti megszakítással tizenkét éve él Karcagon. Azt mondja, megszerette a várost, az itt tapasztalható nyugalmat, ami jobb a gyermekének is. Szereti azt is, hogy – ellentétben Budapesttel – nincs nagy forgalom és zaj a településen.
Két másik édesanya a közeli játszótéren beszélget, miközben gyermekeik hintáznak és a mászóka nyújtotta kihívással próbálnak megküzdeni. Mindketten a csendet, a nyugalmat és a tisztaságot tartják a legnagyobb pozitívumnak, és azt, hogy az emberek összetartanak, segítik egymást.
– Korábban az ország északnyugati csücskében éltem, ahol mások voltak az emberek, kevésbé figyeltek oda egymásra. Itt ha bemegyek a boltba és a gyerek megpróbálna elkószálni, rögtön szólnak, hogy nehogy baj legyen. Ezért is húzott vissza a szívem, és már a gyermeket is itthon szültem meg – bizonygatja egyikük. Azt ugyanakkor mindkét anya sajnálja, hogy idén a koronavírus-járvány miatt a rendezvények, így a birkafőző fesztivál elmaradt. – Talán jövőre minden visszakerül a normális kerékvágásba, és a kedvelt programokat is újra meg lehet majd tartani – jegyzik meg egyetértésben.
Nem messze a játszótértől egy fiatalemberrel találkozunk, aki szintén szereti Karcagot. Azt emeli ki, hogy itt született, a városban nőtt fel, itt vannak a rokonai, barátai és ismerősei, ami neki nagyon sokat számít. Egy mosolygós idősebb asszony is büszkén mondja, hogy Karcagon született és azóta is itt él. – Nekem ez az otthonom, a hazám. Szeretem az itteni embereket, akik jó közösséget alkotnak, el sem tudnám képzelni, hogy máshol éljek – köszön el nevetve.
