A bentlakók szerint természetes, hogy a hajléktalanoknak meg kell adni az esélyt az újrakezdéshez. De a nyugdíjasházban biztosított lakás – azaz a főváros segítsége – nem oldja meg azoknak a rászorulóknak a problémáját, akik ugyanúgy folytatják az életvitelüket. Ráadásul még tönkre is tesz egy közösséget, valamint veszélyezteti az állásokat.
Márta néni 2001 óta lakik az újpesti házban. Elmondása szerint a hely a békesség, a nyugalom és a biztonság szigete volt, egészen mostanáig.
Ez itt nem szociális otthon, mi a bérleményért komoly, egyszeri összeget fizettünk beköltözéskor. Önfenntartók vagyunk, a rezsit és minden mást magunk intézzük. Emelt szintű szolgáltatást nem kapunk, kizárólag nővéri ügyelet van. A fővárosnak egyébként kilenc ilyen épülete van Budapesten, tudomásunk szerint mind a kilencbe elkezdtek hajléktalanokat költöztetni, és mindenhol problémák vannak. A mi épületünk az utolsó volt a sorban, eddig három családot költöztettek be, ebből egy pár problémás: isznak, hangoskodnak és behurcolták az ágyi poloskát, az ő lakásukban van a góc. Most ott tartunk, hogy ez az egy pár szétveri 26 másik ember életét. Ráadásul öt üres lakás van az épületben, a főváros kettőbe már ki is jelölt újabb hajléktalan beköltözőket
– mesélte aggódva Márti néni, hozzátéve: „Hallomásból tudjuk, hogy a másik nyolc Nyugdíjas Házban is ilyen problémák voltak. Ez azt támasztja alá, hogy a mi gondunk nem véletlen, hanem törvényszerű. Magyarul az irány – a Fővárosi Önkormányzat projektelképzelése –rossz.”
A teljes cikket a Metropol oldalán olvashatják, IDE KATTINTVA.
