2019. július 21.,
vasárnap, Dániel, Daniella napja

Megeredt a nyelve az egykori keresztapának

Magyar Nemzet

2019. június 20., csütörtök 19:03

Hagyó Miklós, Karl Imre, Csintalan Sándor – néhány volt politikus, aki biztosan nem örül annak, hogy Radnai László, a 90-es évek meghatározó alvilági figurája beszélni kezdett. Radnai Havas Henrik legújabb, A magyar keresztapa című könyvében részletesen nyilatkozott az olajozásról, a leszámolásokról, valamint a politika, a rendőrség és a szervezett bűnözés összefonódásáról.

Radnai László többedmagával a Conti Car tulajdonosaként részese volt a történteknek, így az olajüzletelésnek is. Politikai döntés következtében a gázolajat drágábban adták, mint a háztartási tüzelőolajat (HTO), amelynek behozatalát és terjesztését halasztott vámfizetéssel is ösztönözte a politika. Amikor a sorozatos visszaélések miatt ez a lehetőség megszűnt, a HTO-t adalékanyaggal színezték, ami így üzemanyagként használhatatlan volt. Az adalékot azonban a maffia savval kicsapatta, s így tiszta gázolajhoz jutottak, amit drágábban, üzemanyagként adhattak el. Az ezzel foglalkozó üzleti körök, amelyek számos ponton kapcsolódtak az MSZP-hez, milliárdokat zsebeltek be.

Az olajat a pozsonyi Slovnaftból, a szlovák nemzeti olajtársaságtól mások mellett a miskolci székhelyű ETL RT. szerezte be és adta tovább a forgalmazó cégeknek. „Az olajforgalmazásra specializálódott ETL Rt. és annak egyik felügyelőbizottsági tagja, Karl Imre (MSZP) energetikai kormánybiztos egy másik olajügy, az Energol Rt. botránya kapcsán került – a magyar rendőrök körében kedvelt kifejezéssel élve – a széles nagyközönség látószögébe.” Így írt 1997-ben a Magyar Narancs az ügyletekről és a szocialista politikus szerepéről, aki egy másik MSZP-s, később DK-s politikussal, Szűcs Erikával együtt volt a cég felügyelőbizottságban.

Radnai most Havas Henrik A magyar keresztapa címmel megjelent könyvében azt állítja: az egész tranzakciót „Drobilichék vezényelték” (Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és Portik Tamás az olajügyletek zászlóshajója, az Energol Rt. vezetői), ám a nagyfőnök Karl Imre MSZP-s képviselő volt. „Ő például a GYSEV-nél intézte a tartálykocsikat, de szerzett engedélyeket Csintalan is” – mondja Radnai László. Csintalan Sándor akkoriban az MSZP országos elnökségi tagja, egy időben ügyvezető alelnöke volt, s az olajozásban betöltött szerepéről egy másik bűnöző, Lakatos András, alias Kisbandi is beszélt korábban egy interjúban.

Radnai az 1996-ban kezdődött alvilági leszámoláshullám előzményeként említi, hogy „Portik túlzásba vitte, vagy hatvan-hetven helyen robbantott”, miután – szerinte – az energolosok kitalálták, hogy kézigránátos robbantásokkal terelik el magukról a figyelmet, ám Drobilichék megelégedtek volna öt-hat ilyen akcióval. Radnai a könyvben azt állítja, hogy Drobilich a bécsi Ambassador Hotelben azt mondta neki: „Nemrég kaptam telefont, hogy már megint kézigránátot dobtak ide-oda. Ez a hülye [értsd Portik] túlzásba viszi a dolgot! Ahhoz. hogy zavart keltsünk a rendőrségben, és elérjük az ORFK vezetőjének a leváltását, ahhoz nem kellett volna ekkora felhajtás!”

A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Horn Gyula miniszterelnök Kuncze Gábor belügyminiszter javaslatára 1996-ban leváltotta Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt a robbantások miatt.

A magyar keresztapa Havasnak azt is elárulta, hogy az olajozás nagyágyúi magyar festőkről nevezték el magukat, s beszélgetéseikben konspiratív okokból így emlegették egymást. Rippl-Rónai László volt Drobilich, Csontváry Kosztka Tivadar Portik Tamás, Radnai pedig Lotz Károly néven futott.

Mindenesetre a szocialistákkal összenőtt maffia sem bízott semmit a véletlenre, meglepően pontos információik voltak a rendőrségen belülről. Radnai erről azt mondja: „Az oroszokkal kapcsolatban még annyit, hogy Szeva (Szemjon Mogiljevics, akit az FBI a szolncevói orosz maffia egyik vezetőjének tartott, ám Magyarországon nem indult ellene bűnvádi eljárás) már két héttel korábban megmondta, hogy az olajügyekből kifolyólag minket le fognak tartóztatni. Hát… a jóslata bevált.”

Az már Radnaitól független információ, hogy az olajozás alapanyagát, a dízelolajat egykori KGB-sek közreműködésével osztották szét Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon, az anyag tárolását, savazását pedig volt szovjet laktanyák üzemanyagtároló tartályaiban végezték, nálunk például Kiskőrösön.

Radnai a könyvben a 90-es évek gyilkosságairól, így a Fenyő-ügyről is kérdéseket vet fel. Így például azt, hogy 2005-ben, amikor titkosított vallomásában elmondta, Jozef Rohác ölte meg a VICO-birodalom urát, vajon kinek az érdekében állt eltussolni a szlovák bérgyilkos azonosítását. Akkor éppen Krajnyák Péter, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) osztályvezetője foglalkozott az üggyel. Fenyő gyilkosának a DNS-mintája – például a hajszálai a tettes által eldobott sapkában – egyébként már a nyomozás kezdetétől rendelkezésre álltak, Rohác prágai elfogásakor pedig már volt hozzá összehasonlítási alap is, ám az azonosítást mégis szabotálták.

Havas könyve szerint Krajnyák szerepe azért válik érdekessé, mert a rendőrtiszt Portik és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatója 2008-as találkozóján is szóba került. Portik ekkor ajánlotta fel, hogy terhelő bizonyítékokat gyűjt fideszes politikusok ellen, és ekkor ajánlotta Krajnyákot beszélgetőpartnerei figyelmébe, mint akit ki kellene nevezni az NNI főigazgatójának.

Radnai a Fenyő-ügy mellett a Prisztás-gyilkosságról, a Totka Pál elleni gyilkossági kísérletről, a Cinóber becenevű bűnöző kivégzéséről, valamint az Aranykéz utcai merényletről is beszélt a 2005-ös vallomásában. Most azt állítja: Krajnyák Péter próbálta lebeszélni a feltáró jellegű vallomásról.

Radnai arról is beszél Havasnak, hogy Hagyó Miklós szocialista politikus, egykori főpolgármester-helyettes sem számolt el vele, negyvenmillió forinttal tartozik neki, és ehhez a pénzhez a mai napig nem jutott hozzá. Radnai elmondása szerint egy izraeli üzletember „csinálta meg” Hagyó Miklós politikust, ő hozta Jászberényből az országos politikába, a szocialistákhoz, cserébe üzleti lehetőségeket várt a főpolgármester-helyettestől. Radnai beszámolt egy konkrét üzletről is, egy honvédségi terület megvásárlásáról, amit évek múlva a honvédség a vételárnál sokkal nagyobb összegért vásárolt vissza az üzletembertől.

Az izraeli férfi tartozott Radnainak, amit Hagyótól kellett volna megkapnia, a szocialista politikus azonban nem akart fizetni. Radnai arra is kitért, hogy saját ügyvédjével együtt egyeztetett Hagyó jogi képviselőjével, és a politikus elismerte a tartozást. Egy körúti presszóban kellett volna átvennie a pénzt, de ott Doszpot Péter, a volt rendőrnyomozó várta, aki Hagyó nevében egyezséget, pénz helyett munkalehetőséget ajánlott neki. Hagyó főpolgármester-helyettesként különböző építőipari munkákkal fizetett volna – állítja Radnai.

Magyar Nemzet