– Vágjunk a közepébe: maradtak-e ellátatlanul betegek a járvány idején?
– A második hullámban az addigi tapasztalatokat figyelembe véve azt rendeltem el, hogy a kórházi ágyak negyven százalékát készítsék fel a fertőzött betegek kezelésére, és hét százalékát az intenzív ellátásra. Ez van érvényben jelenleg is. Ennek a negyven százaléknak körülbelül a felén kezelnek betegeket, azonban lényegesen magasabb az intenzív osztályok terheltsége. Az infektológiai osztályokon (ahol a középsúlyos betegek fekszenek) a tartalékok most is nagyok – ez vonatkozik az eszközökre, a műszerekre, a lélegeztetőgépekre. Egy héttel ezelőtt minden megyei kórház vezető erről tájékoztatott, és több kórház megkeresése során is ezt tapasztaltam. Minden rendelkezésre áll. A legnagyobb kihívás most, hogy az orvosok és a nővérek – miután egy éve folyamatos készültségi állapotban vannak – elfáradtak, főleg lelkileg. Hitvallásuknak megfelelően továbbra is kitartással végzik a munkájukat, amiért ezúton is köszönetet mondok. Az egészségügyi rendszer összességében bírja a terhelést. Volt persze olyan pillanat, amikor egyes kórházakban megteltek az ágyak, de akkor azonnal átszállították a betegeket egy másik kórházba, ahol volt előkészített üres ágy. Nem tudok egyetlenegy betegről sem, akit ne láttunk volna el.
– Sikeres volt az egészségügyi dolgozók átoltása? Tapasztalnak-e jelenleg megbetegedéseket körükben?
– Az egészségügyi dolgozók megfertőződése az oltakozás következtében gyakorlatilag megszűnt. Azért vettük előre őket, hogy zavartalanul és fokozatosan tudják végezni a munkájukat a betegek veszélyeztetése nélkül.
– Mi az, amit megtudtunk a koronavírusról az elmúlt egy évben?
– Egy évvel ezelőtt gyakorlatilag semmit nem tudtunk a vírusról, se a felépítését, se a térbeli konfigurációját, se a fertőzési kapacitását. A vírus által okozott megbetegedésről sem voltak pontos adataink. Diagnosztika és vakcina sem állt még rendelkezésünkre, a célzott terápia is hiányzott. Azóta az ismereteink és főleg a tapasztalataink lényegesen gyarapodtak. Ennek ellenére sokféle vélemény, cikk jelenik meg a szakirodalomban a Covidról, és ezek közül több egymásnak ellentmondó. Még mindig sok a nyitott kérdés, így sokféle véleményt lehet hallani.
– Milyen fórumokon egyeztet a minisztérium a frontvonalban dolgozókkal? Hogyan osztják meg a tapasztalataikat egymással a szakemberek?
– Már tavaly márciusban próbáltuk értelmezni a betegséget: először arról volt szó, hogy ez egy tüdőgyulladás, aztán jöttek a különböző magyarázatok: citokinvihar, bradykininvihar. Majd megjelentek azok a kutatási eredmények, amelyek ismeretében megállapítható volt, hogy a legkisebb erek belső rétegének gyulladása trombózist okoz a szervezet szöveteiben. Tehát ez a magyarázata annak, hogy sokszervi gyulladás alakul ki, több szerv károsodik. Mi eközben összevetettük a klinikai kórlefolyást a patológiai lelettel, próbáltuk megérteni, hogy az emberi szervezetben mi történik. A magyar patológia krémje szisztematikusan figyelte azt, hogy az elhunyt betegek szervezetében milyen változások történtek. Ezt vetettük össze azzal, hogy előzőleg milyen tünetek, panaszok alakultak ki, hogyan zajlott le a betegség. Értelmeznünk kellett a kísérőbetegségek szerepét. Felmértük, hogy mennyivel növeli a rizikót a magas vérnyomás. A cukorbetegség fennállása esetében azt találtuk, hogy a fiatalabb korosztályt jobban veszélyezteti, mint az időseket. Határozott rizikófaktor az elhízás, a rákbetegség, a krónikus tüdőbetegség, az immunhiányos állapot. A kísérőbetegségek pedig kombinálódhatnak is, ami növeli a rizikót. Már márciusban úgy állítottuk össze a diagnosztikai és terápiás irányelveket, hogy alapjaiban nem is kellett rajtuk változtatni. Nagyon sok olyan irányelvet állítottunk össze a szakmai kollégiumi tagozatok segítségével, amelyekkel hónapokkal előztük meg a többi országot.
– Mindezt a boncolásokon keresztül szerzett tudás alapján?
– Részben. Emellett az autoimmun betegségek, a melanoma malignum kezelése és a csontvelő-átültetés során szerzett ismereteink alapján, részben következtettünk a klinikai eseményekből. A WHO 2020 márciusában jelentette ki, hogy világjárvány van, de már januárban jöttek a hírek, amiket mi vettünk először komolyan, ezért kezdtük meg a felkészülést. Már januárban létrehozta miniszterelnök úr az operatív törzset. Erre azért volt szükség, mert a járványügyi intézkedések később a társadalom minden rétegére és az élet minden területére vonatkoztak. Mostanra viszont van már vakcináció, a terápiában is újabb és újabb hasznos gyógyszereket tudunk alkalmazni, például a bamlanivimabot, amit mi kezdtünk el Európában először használni. Mivel nem egyértelmű a szakirodalom álláspontja, mi annak hiszünk, amit tapasztalunk. A minisztérium a kórházaknak minden héten tájékoztatást ad, ez egy online körkapcsolás, ahol a vezető szakemberek elmondják többek között, hogy jelen pillanatban hogy áll a favipiravirral való kezelés vagy éppen mi a lélegeztetés szerepe a koronavírusos betegek kezelésében. Tájékoztatást kapnak az aktuális irányzatokról is a kórházak. Az egyeztetéseken a szakmai kollégium érintett tagozatai folyamatosan részt vesznek, és majdnem minden tagozat érintett.
– Mi jelenti a legnagyobb veszélyt jelenleg azok számára, akik elkapják a koronavírust?
– Jelen pillanatban a betegség lényegének azt gondoljuk, hogy a legkisebb erek belhártyája károsodik az egész szervezetben. Mint ahogyan már korábban érintettük, az érfal gyulladása által okozott trombózis a test összes szervében előfordulhat. A felgyógyultaknak ezért maradhatnak szövődményei; fejfájás, ízületi gyulladás. A szövődmények kialakulása attól függ, milyen immunállapotban ért minket a fertőzés, illetve hogy a vírus mennyire agresszív. A poszt-Covid-szindróma kezelési irányelveit, a minisztérium kezdeményezésére, a szakmai kollégium tagozatai és az érintett országos intézetek összeállították. Most vagyunk abban a fázisban, hogy ki kell építeni a megfelelő struktúrát.
– Mikorra várható, hogy a beadott oltások száma elkezdi letörni a napi halálozások számát?
– A mortalitás csökkenése egyelőre szolid 2-3 héttel követi a fertőzöttek számának csökkenését. A brit mutáns nyolcvan százalékkal fertőzőképesebb, de ezt sem tudtuk még januárban. Azt sem tudtuk, hogy egyre fiatalabbakat fertőz meg, és egyre súlyosabb betegséget okoz, veszélyesebb, mint az eredeti koronavírus. A kormány szigorításai arányosak voltak, olyan szabályokat kell hozni, amelyeket be is lehet tartatni. Az egyéni felelősség szerepe nagyon megnövekedett. A társadalom most már belefáradt a korlátozásokba. Az oltások jelentős felgyorsítása a legnagyobb remény: ha a társadalom nagy százalékát sikerül átoltani, akkor az immunitás növekedése a vírus lassú eltűnését fogja eredményezni. Fontos vizsgálni a reprodukciós rátát, amely azt jelzi, hogy egy ember hány továbbit fertőz meg. Ez a szám novemberben 0,71 százalék volt, a brit mutáns terjedésével 1,34 százalékra ment fel, ekkor robbant be a fertőzöttek száma. Mostanra sikerült visszavinni 0,7 környékére. Ebben benne volt a március 8-i szigorítás és az oltások hatása is. Nagyon óvatosnak kell lennünk, a vírusjárványnak ugyanis még nincs vége. Az oltást ezért kell mindenkinek minél előbb felvennie, mert ez jelenti a legkomolyabb esélyt arra, hogy meg tudjuk fordítani a folyamatot. Aki ez ellen bármit tesz, elbizonytalanít, az életet veszélyezteti.
A teljes Magyar Nemzet-interjú IDE kattintva olvasható.
