Éberen őrzik a fallal elkerített birtokukat a szurikáták, ha veszélyt éreznek, jelt adnak a társaiknak, és a föld alá bújnak. Az egész csapat neveli a kicsiket, amelyek egyre többször merészkednek a szabadba.
„Itt egy kiváló helyük van nekik, nagyon szeretnek itt lenni, nagyon sokat tudnak ásni a földbe, napozni, vannak ilyen megfigyelő sziklák berakva, amire az állat fel tud állni, tudja figyelni az eget, hogy ha esetleg ragadozó jön, akkor tudja riasztani a többit. Itt azért kisebb az esély ragadozóra, mint Afrikában, de itt is azért előfordulhat héja, karvaly, ami esetleg meg tudna fogni egy szurikáták, és az őrszemek ilyenkor is nagyon figyelnek. Én azt gondolom, hogy mindenképpen jó dolog, hogy születtek, és így a közönségnek azt gondolom, hogy egy újabb, egy szebb élményt tudunk adni itt, a Szegedi Vadasparkban” – mondta a Szegedi Vadaspark igazgatója, Veprik Róbert.
A Dél-Afrikában őshonos cibetmacskaféle főként rovarokkal, apró gerincesekkel, tojásokkal táplálkoznak, de sok növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak.
„A szurikátáknál ugye úgy működik, hogy miután most két kicsink van különböző anyától, mert két különböző korú kicsi született, úgyhogy egymás gyerekeit szoptatják. A takarmányuk részben túró, hús, kisegér, zöldség és gyümölcs” – mondta a Szegedi Vadaspark állatgondozója, Kocsis Edit .
A szurikátacsapat átlagéletkora magas, ezért az újszülöttek a Szegedi Vadaspark lakói maradnak, hogy biztosítsák a kolónia fennmaradását.
