2018. szeptember 22.,
szombat, Móric napja

Kövér László: Jobboldali szereplők fél szemmel balra sandítanak

Hír TV

2018. szeptember 8., szombat 07:05, frissítve: szombat 12:01

A Sargentini-jelentésről, a türk–magyar rokonságról és az újra fellángolt kulturkampfról is kérdezte a házelnököt Szentesi Zöldi László és Gajdics Ottó a Hír TV régi-új műsorában, a Péntek 9-ben.

Kövér László házelnök szerint hosszú évtizedek berögzült egyenlőtlenségeit nyílt esély megbontani az elkövetkező időben. Egyenlőtlenségeket a gazdasági kapcsolatokban csakúgy, mint a kultúra és tudomány frontjain. 

A Sargentini-jelentést és az Európai Parlament kedden esedékes újabb eljárását Kövér László a Drágán add az életed! filmszéria történetéhez hasonlította. „Lehet, az első rész izgalmas volt még, úgy tűnt van tétje, de a negyedik résznél már a promóciónál unja az ember”. Emlékeztetett: az Európai Uniónak a kétezres évek fordulóján maga számára megfogalmazott céljaitól – gazdasági fellendülés, politikai előretörés – mára semmi sem lett. Gazdasági és politikai hátránya Ázsiával és Amerikával szemben nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. Magyarország folyamatos vegzálása tehát egyfajta pótcselekvés, hisz „minden céljától távolabb került Európa a kétezres évekhez képest”. A migránsválság is ennek kapcsán alakulhatott ki. Felértékelődik tehát hazánk szerepe, hisz egy ilyen helyzetben az általunk meghozott döntések befolyásolják egész Európa jövőjét. 

A teljes beszélgetés:

„Senki se gondolja, hogy a hetes cikkelyből bármi is lesz, talán még beterjesztői sem” – véli Kövér László. A fő szomorúság az, hogy minden újabb epizód bizonyítja azt, hogy az európai elit mennyire inkompetens, és mennyire képtelen a helyzetet kezelni. „Ennyire hülyék nem lehetnek, hogy az »elit« szembe megy saját céljaival, mellyel az Európai Unió sírját ássák”. Amely közösség képtelen válaszolni arra a kérdésre ki is valójában, annak a közösségnek nincs jövője Kövér László szerint.

A Sargentini jelentésre válaszul megfogalmazott magyar parlamenti állásfoglalás kapcsán szkeptikusan fogalmazott a Házelnök. Reményét fejezte ki, hogy talán elmozdulás lesz a korábbi helyzethez képest az ellenzék részéről, hisz a harmadik megalázó vereség után mintha megjelentek volna olyan önkritikus hangok, miszerint nem lehet a néppel szemben politizálni. Ennek ellenére úgy véli, „még csak nem is süketek párbeszéde folyik” hanem egyszerűen mást értenek a fogalmak alatt a vitában résztvevő felek. Ebben „cinkosok és tettestársak” az Európai Unió szervei, hisz ők is iktatják a hasonló válaszleveleket, „ennyiben maradunk és nem történik semmi”. Májusban azonban az Európai Unió szerveinek további sorsáról is a választók döntenek majd.

A „Macron verbuválta Benelux Antifasiszta Fronttal” kapcsolatban feltett kérdésre Kövér László megjegyezte: a résztvevő országok gazdasági teljesítménye egyenként is felülmúlja Magyarországét, a meghatározó gazdasági hatalmakat nem lehet félvállról venni. Ugyanakkor aggodalomra sincs ok, hisz Franciaországban és Hollandiában is végül a választók döntenek, és látható, hogy az embereknek elegük van ebből a politikából. 

„Ami folyik az identitásküzdelem, demokráciaküzdelem. Ezek az intézmények ezt akarják felszámolni, nyilvánvaló módon nem hallgatják meg azok érveit, akik szerint az európai politika nem róluk szól” – nyilatkozta a Házelnök. Chemnitz kapcsán emlékeztetett, hogy a békés polgárok lenácizása a rendszerváltás előtti időket, azon belül is Gerő Ernő 1956-os viselkedését idézheti sokakban. Úgy véli: térségünk Montenegrótól Litvániáig hasonló generációs élményként élte meg a rendszerváltást, mely hasonlóan az identitás, önmagunk visszaszerzéséről szólt. 

Orbán Viktor türk–magyar rokonságot firtató kijelentésével kapcsolatban megjegyezte: ő maga a Kurultáj idei védnökeként és díszvendégeként személyesen tapasztalta, hogy a rendezvény lehetőséget ad egy másfajta identitás kifejezésére és felfedezésére. Mindez egyszerre színesen, mégis méltósággal, az ilyesféle rendezvényeket lejáratni képes túlzások nélkül, tisztán és rendezetten volt jelen szerinte. A tömegekben igény van a másfajta múltértelmezésre, az identitás más rétegeinek feltárására – monda.

Hozzátette: gazdasági érdekünk is a közép-ázsiai térség felfedezése, hisz versenytársaink és partnereink rég megelőztek minket ebben is. „Miért ne használná ki Magyarország azt az előnyt, ami abban rejlik, hogy pozitív érzelmekkel viseltetnek irántunk?” – tette fel a kérdést Kövér László. „Mind Attila dédunokái vagyunk”, állítják ezek a népek egyhangúan Japántól kezdve Eurázsia szerte, bár hozzátette, bonyolultabb ez a kérdés annál, semhogy lesarkító válaszokat adhassunk rá. 

A nemrégiben lángra kapott „kultúrharcról” megjegyezte: aki biztos a dolgában, az nem támad ilyen vehemenciával, hisz aki a tudomány eszközeivel vitat valamit, az általában nem ideges. „Halált megvető nyugalom, és lesajnáló mosoly” kellene legyen a reakció. Kövér László nem vitatja a finnugor elméletet, de felhívja a figyelmet arra, hogy már az elmélet megszületése pillanatától volt és van a témának egy olyan politikai vetülete, amelyből képtelen kiszakadni ez a vita. 

Szakács Árpád Magyar Időkben megjelent cikksorozata kapcsán ironikusan megjegyezte, nevetséges az, ahogyan egyesek azt hiszik, hogy maga Orbán Viktor rendeli telefonon, vagy írja maga ezeket a cikkeket. Kövér László azonban mégis örül, hogy „kiborult a tejföl”, hisz ez nem csak arról szól, hogy a „dicső nemzeti keresztény tábor áll harcban a világrontó liberálisokkal”, hanem talán sikerül pár dolgot saját táborunkon belül is tisztázni.

Kövér László nem tartja egészségesnek, hogy jobboldali szereplők „fél szemmel balra sandítanak” mert attól kell félniük, hogy elszakadnak a baloldali megítélést hordozó tábortól, mely megítéléstől egzisztenciálisan függnek. „Hogy lehet az, hogy az állítólagos cenzúra és a diktatúra nekünk fáj? Csináljunk rendet!” – mondta Kövér László. Úgy véli, a vita jól halad, bár néhol kicsap a medréből.

„A hülyét a templomban is megverik. Ne legyünk mamlaszok! Le kell számolni azzal a berögzült legendával, miszerint a jobboldalon nincsenek nagy művészek.” Kövér László ezt a legendát azzal magyarázta, hogy a hosszú évtizedek alatt kiépült liberális véleményelit a jobboldali művészeket mindig egy szinttel lejjebb, a sajátjait eggyel feljebb értékeli. Ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni, ne származhasson egzisztenciális hátrány a jobboldaliságból még úgy is, hogy ők maguk vannak kormányon.