2024. 03. 29. Péntek Auguszta napja
Jelenleg a TV-ben:

Radar

Belföld

Kövér László: A rendszerváltoztatás az ’56-os hősöknek is köszönhető

A tragikus kimenetelű eseményekre is lehet ünneplőbe öltözött lélekkel emlékezni, ha erkölcsi tartalmukkal a jövő generációk gyarapodását szolgálják – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából Kövér László, és kiemelte, hogy amíg a magyarságnak van erős történelemtudata, és számon tartjuk a hőseinket, csak történelmi szituáció kérdése, hogy kiderüljön, megfelelő bátorság is van-e bennünk. Az Országgyűlés elnöke azt is hangsúlyozta, a teljes ellenzék szégyene, hogy még mindig Gyurcsány Ferenc tölti be a vezető szerepet a baloldalon.

  • Kövér László: A rendszerváltoztatás az ’56-os hősöknek is köszönhető

Fotó: Katona Vanda

– Mit üzen nekünk ma az 1956-os forradalom?

– Trianon után, a második világháborút követően volt egy kegyelmi pillanat a magyarok életében, amikor az 1945-ös választásokon a nemzet kifejezte igényét, hogy demokratikus, polgári társadalomban kíván élni. Mindössze 17 százalékot szerzett a Kommunista Párt, amely ezután nem sokkal – Sztálin hathatós segítségével és a Nyugat árulásával – mégis átvette a hatalmat. Ezek után jött a Rákosi-rendszer rettenete, ami felfoghatatlan borzalmat és idiotizmust jelentett egyszerre. Emiatt robbantak ki a Trianon óta felgyülemlett történelmi energiák a magyarokból 1956-ban. Az emberek egy normális, szuverén országban szerettek volna élni, és lerázták magukról a kommunista igát. Sajnos hamarosan kiderült, hogy az orosz tankokkal szemben nincs esélyünk, és a magyaroknak hosszú évtizedekre el kellett temetniük az álmukat a szabad Magyarországról – mégsem örökre. 1956 azt üzeni nekünk, hogy soha nem szabad eltérni a nemzeti célunktól, elhagyni a szabadságvágytól diktált cselekvést, és elveszteni a reményt. Mindig van remény, csak kitartásra van szükség, és előbb-utóbb elérjük, amit akarunk.

– Mennyire történelem már, és mennyire a mai életünk része még 1956?

– Szerintem most érünk fordulóponthoz. Azok közül, akik átélték a forradalmat, már kevesen maradtak közöttünk, de a mi generációnk még a szüleivel – vagy a mi esetünkben Wittner Máriával és Horváth János bátyámmal is – beszélgetve úgy hallott a történelmi eseményekről, hogy amit elmeséltek, az közvetlenül átélt történelemként átadva a mi személyes élményünkké is vált. Amikor a nagyszüleink, szüleink az életükről meséltek, akkor a történelmünkről adtak élményszerű beszámolót. A mi gyermekeink közül viszont már csak a szerencsés kivételek halottak a nagyszüleiktől az ’56-os eseményekről, a náluk fiatalabbak számára pedig már ez a lehetőség sem adatott meg. Abban az értelemben nem történt meg 1956 feldolgozása, hogy az kollektív felszabadító élménnyé tudott volna válni. Egymás mellett, szép csöndben és igazságtétel nélkül öregedtek meg azok, akik a barikádokon voltak, és azok, akik idegen fegyverekkel lövettek rájuk. Hosszú idő lesz még, mire ennek az eseménynek a történelmi jelentősége a helyére kerül, mint 1848 vagy Szent István államalapítása, amelyek értelmezése körül nincsenek már nagy viták. Anélkül van még itt velünk 1956, hogy tudnánk, társadalmi konfliktusaink és neurózisaink részben éppen a forradalom előzményeiben illetve következményeiben gyökereznek.

– Az önök családjában van a forradalomhoz kapcsolódó történet?

– Édesapám a forradalom idején volt katona Budapesten. Két évre sorozták be, de menet közben három évre emelték a szolgálati idejét. Majd ezután sem szerelték le, így ragadt a fővárosban. Egy alkalommal teherautósofőrként ment a városba élelmiszerért, de mire visszaértek, az oroszok szétlőtték a laktanyát, és a katonák szétszéledtek. Apám kikereste a katonakönyvét az irathalmazból, és gyalog hazament Pápára, közvetlenül tehát nem vett részt a forradalomban.

– Mit gondol arról, hogy nemzeti ünnepeink többnyire tragédiákhoz kötődnek? Hogyan lehet a szomorú eseményekben meglátni az ünnepelnivalót?

– Nem egyértelmű számomra, hogy baj lenne, hogy ilyen történelem jutott nekünk, és szomorúak az ünnepeink. Nem feltétlenül azoknál van az előny, akiknek könnyebb sorsa volt, és így nem kellett alaposan értelmezniük a saját történelmüket. Itt, az Országház Nándorfehérvári termében a Hunyadi János 1456-os diadalát ábrázoló freskón az a felirat áll, hogy „Magyarország a kereszténység védőbástyája”. A festményt pedig Európa emblematikus katedrálisai szegélyezik. Ezt a képet akár 2015 után is festhették volna. Pedig annyi történt csak, hogy mi már átéltük egyszer, ami most Európában zajlik, és ezért tudtuk jobban értelmezni azt, amikor nagy tömegek jelentek meg a határon, és elindultak az autópályákon gyalogolva nyugat felé. Az előbb idézett felirat sem saját magunkról kiállított erkölcsi bizonyítvány, hanem mások mondták ezt rólunk korábban, amikor, ha nem is segítettek, de legalább erkölcsileg még elismerték az áldozatot, amit vállaltunk. Az oszmán birodalommal szembeni küzdelemben ugyanis demográfiai értelemben szinte összeomlott a magyarság, és ennek a végső kifejlete lett Trianon. Lehet a bukásra is ünneplőbe öltözött lélekkel emlékezni, ha van benne erkölcsi érték, mintát adó áldozatvállalás, és így a jövő generációk többek lehetnek általa. 1956-nak a végső szakasza tragédia volt, de a forradalom első napjai dicsőségesek voltak. Nem véletlenül mondta a kiábrándult kommunista Albert Camus, hogy a magyarok többet tettek a szabadságáért, mint bármelyik nép a világon. Azt is mások mondták rólunk, hogy mi vertük be az első szöget a kommunizmus koporsójába. Az 1989–90-es rendszerváltoztatás is azok hősiességének köszönhető, akik – akár az életüket adva – részt vettek a forradalomban.

(...) 

– 1956 kapcsán ma már szomorú párhuzamként a 2006. októberi események is fölmerülnek. Mit gondol arról, hogy még ma is Gyurcsány Ferenc ellen kell küzdenie a polgári oldalnak?

– Annak a béketűrő mentalitásnak, amiről már beszéltünk, vannak hátrányai is. Gyurcsány Ferenc ittléte a politikában szégyene a teljes magyar ellenzéknek, azon belül elsősorban a szocialistáknak, akiknek nemcsak azért kellett volna kivetniük maguk közül a volt miniszterelnököt, mert tönkretette az országot, hanem azért is, mert a saját politikai közösségét is szétrombolta. Szégyene ez a magyar igazságszolgáltatásnak is, hiszen még Szanyi Tibor is azt mondta, hogy Gyurcsány Ferencnek vagy a Csillagbörtön, vagy a Lipótmező lett volna a megfelelő hely. Ne felejtsük, hogy Gyurcsány Ferenc összeesküvést szőtt a magyar demokrácia megdöntésére 2006-ban, az országgyűlési választás előtt. Hangsúlyozom: nem utána, hanem előtte! Azt a felvetést sem mi, hanem SZDSZ-es képviselők engedték meg maguknak először, hogy a magyar titkosszolgálatok és a rendőrség csak szakmai balfékségből, vagy cinkos módon asszisztálva járultak-e hozzá a cigánygyilkosságokhoz. Ez mind a mai napig egy jogos kérdés.

– A forradalom ötvenedik évfordulóján történtekről mi a véleménye?

– Ami a tévészékház előtt történt, az része volt az összeesküvésnek. Előre megtervezett provokáció volt, aminek – a forgatókönyv szerint – emberhalállal kellett volna végződnie. A Jóisten gondviselésének köszönhető csak, hogy a vízágyút szállító, égő rendőrségi járműből élve menekültek ki a benne ülők. Gyurcsány Ferenc másnap a kamerák előtt az egyik sérült rendőr betegágyánál állt, de valójában a ravatalánál szeretett volna ott lenni, hogy az utcai zavargásokat felhasználva a felelősségét az ellenzékre hárítsa. Hiszen tudta, hogy már a 2006-os választás másnapján elvesztette a 2010-es parlamenti voksolást. Egyetlen esélye az volt, ha eltünteti ellenfeleit a legitim politika színpadáról. Erről szólt ez az egész forgatókönyv.

A teljes interjú IDE kattintva olvasható

Csekő Imre

Magyar Nemzet

Ezek is érdekelhetik

Legfrissebb híreink

Műsorok

Svenk, a HírTV mozimagazinja

Svenk, a HírTV mozimagazinja

A hetente szombatonként 22:50-kor műsorra kerülő Svenkben Zavaros Eszter műsorvezető kalauzolja a nézőket a magyar filmipar múltjába, jelenébe és jövőjébe.
Sajtóklub - ajánló

Sajtóklub - ajánló

Aktuális kérdések, hétről-hétre! Fontos témák, kivételes vélemények! Minden vasárnap 19 óra 10 perctől órától jelentkezik Sajtóklub című műsorunk.
Vezércikk - ajánló

Vezércikk - ajánló

Vezércikk – a sajtóban ez az a műfaj, ami meghatározza az adott médium legfontosabb üzenetét, de ez már nem csak a nyomtatott sajtótermékek privilégiuma. Hétfőtől péntekig 20 óra 55 perctől gyakorló zsurnaliszták, szókimondó véleményvezérek elemzik a nap legfontosabb híreit.
Paláver - ajánló

Paláver - ajánló

A HírFM és a HírTV közös műsora a Paláver. Itt a hallgatók közvetlenül is részt vehetnek a műsorfolyamban. Minden hétköznap 15 óra 30 perctől. A műsor telefonszáma: +36 (1) 799 29 99.

Kapcsolódó tartalmak

@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!