Szerencse a szerencsétlenségben, hogy járványidőszak alatt sikerült elérni az orvosok béremelését. Hogy érzi, mennyiben az Önök érdeme, és mennyiben a járványhelyzet kényszerítette ki ezt a történelmi lépést?
Személyes érdememnek semmiképpen nem tekintem. Annak viszont igen, hogy az orvosi kamara vezetése egy más ajánlattal ment a politika elé, mint az előző vezetés, azaz mi nem bértárgyalást követeltünk, hanem az egészségügy megújításának elképzelésével álltunk elő.
Azt mondtuk, hogy az a célunk, hogy tisztességes, betegbiztonságot garantáló ellátás legyen, amiben egyetlen munkahelyen dolgozva tudja minden orvos egy hálapénzmentes egészségügyben megkeresni a bérét. Megválasztásom óta korszerűbb szemléletű és szerkezetű egészségügyért dolgozunk, aminek csupán előfeltétele a bérrendezés. Pintér Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy normaszöveg szintjén vállalja be, és írja meg a kamara a hálapénz betiltásának törvénytervezetét. Természetesen bevállaltuk. Abban pedig, hogy ilyen gyorsan sikerült eredményt elérni, valószínűleg a Covidnak is szerepe van, ezt nem vitatom.
Azt mondta a miniszterelnök, hogy az Önök javaslatát fogadták el egy az egyben. Milyen eszközökkel érték el ezt?
A megfelelő taktikánk eredménye ez. A megválasztásomkor mondtam: mi együttműködőbbek leszünk a reformokban, de keményebbek a követelésekben. A kamara országos küldöttgyűlése – még Éger István előterjesztésére – 2019 novemberében hozott egy határozatot, amiben rögzítették, hogy amennyiben bérkérdésben nincs előrelépés, a kamara vezetése köteles elindítani az önként vállalt többletfelmondások gyűjtését. Mivel nyárig ebben nem történt semmi, a területi szervezetek tanácsa előírta, hogy el kell kezdeni a felmondások gyűjtését. El is kezdtük. Ez a folyamatos konstruktív tárgyalásokkal együtt bizonyult végül eredményesnek.
Gyakorlatilag a kormány megduplázta a jelenlegi béreket: három év múlva 687 ezer forintot kap majd kézhez egy kezdő orvos, míg 41 évnyi tapasztalattal rendelkező kollégája 2,3 milliót. Elégedettek? Kimondhatjuk, hogy nem toldozgatás, hanem valódi szintlépés történt az orvosok bérének emelésében?
Igaz az a kormányzati kommunikáció, miszerint mindenfajta módosítás nélkül fogadták el a megszavazott törvényben a MOK bértáblájának alapszámait. És ez jó. Ám a mi bértáblánk az elfogadottnál összetettebb volt. A tudás elismeréséért, külön szorzót kértünk az egyetemi oktatóknak, kértük, hogy magasabb díjjal legyenek elismerve a tudományos fokozattal rendelkezők. Az orvostudomány ugyanis nagyon tudásintenzív ágazat, ha nincs képzés, utánpótlásnevelés és orvosi iskolák, azt nagyon megsínyli a jövő. Ezért tartottuk fontosnak, hogy külön díjazásban részesüljön ez a szféra. Ez azonban sajnos nem került be a törvénybe, de ez nem zárja ki, hogy egy későbbi tárgyaláson, akár egy egyszerű szorzóval ne kerülne korrekcióra. Ez a jövő és a korszerű gyógyítási szemlélet terjedése szempontjából fontos. A közalkalmazásban álló orvosok a bérrendezéssel gyakorlatilag nagy elismerésben részesültek.
A „gyakorlatilag nagy elismerés” az nem ugyanaz, mint a szintlépés.
Bármelyiknek nevezhetjük. Minden fanyalgás nélkül mondhatom, hogy – azzal a kis kiegészítéssel, hogy a tudás elismerését még várjuk – kiemelkedő, kérésünknek megfelelő béremelést kapunk. Köszönjük szépen, azt kaptuk, amit kértünk.
Mit szól az orvosok többsége a béremeléshez?
Nem hiszem, hogy lenne, aki azt mondaná, „köszönöm, nem kérem”. Ám biztosan tudom, hogy vannak olyanok, akik, ha összeszámolják az összes mellékállásuk és a hálapénzből befolyt összeget és összevetik a bértábla szerintivel, akkor már nem biztos, hogy nyertesnek érzik magukat. Valójában pedig mindenki nyertes, hiszen tisztességes körülmények között az önkizsákmányoló többletmunka nélkül becsületesen keresi meg azt a pénzt, ami a normális, a szakma megbecsültségét jelző életminőséget biztosít. Ezért esetleges nominális jövedelemcsökkenés esetén is nyertesnek tekintem a kollégákat. Egyébként a bérrel kapcsolatosan nincs tömeges elégedetlenség a kollégákban, erről nem kapunk üzeneteket.
A teljes cikk ITT olvasható.
