Kincses Előd ügyvéd fontos szerepet játszott 1990. március 20-21-én, a „fekete márciusként” hírhedté vált magyarellenes marosvásárhelyi pogrom idején. Mindvégig igyekezett békés mederben tartani az eseményeket, eközben próbálta rávenni a román katonai és politikai vezetést a marosvásárhelyi lakosság megvédésére, a hatóságok viszont nem cselekedtek. Figyelmeztette a magyar lakosságot, hogy ne engedjenek a provokációnak. Az események eszkalációját látva felhívta a magyar tüntetők figyelmét az önvédelem szükségességére.
Mircea Dinescu költeményeiben és szatíráiban élesen kritizálta a Ceaușescu-diktatúrát. 1989. december 22-én fontos szereplője lett a kibontakozó romániai forradalomnak. Az őrizet alól szabadulva a bukaresti tüntetők élére állt, eljutott a televízió székházához, ahol élő adásban jelentette be Ceaușescu menekülését és a forradalom győzelmét.
A díjazottakat Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója így köszöntötte:
Kincses Előd és Mircea Dinescu sorsa összefonódott. Mindkettőjüket megtalálta a történelem, összekötötte őket a szabadság szeretete és a diktatúrák gyűlölete. Szavaik és tetteik erősebbnek bizonyultak, mint Ceausescu pribékjei. Igazi Petőfi-díjas történet az övék; a szabadság vágyáról és szeretetéről szól.
Kövér László az Országgyűlés elnöke beszédében rámutatott:
Kincses Előd és Mircea Dinescu lelkükben azonosan rezdültek, amikor 1989 őszén az események a változás irányába mutattak. Bölcs döntés, hogy együtt díjazzák őket, mert ez arra figyelmeztet, hogy a szabadság térségünkben oszthatatlan.
Hernádi Zsolt a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta:
A Petőfi-díj azt jelzi, hogy a szabadságharcosok iránt érzett tisztelet örök. Nekünk kötelességünk megemlékezni róluk, mert mi itt Közép-Európában megtanultuk értékelni az önrendelkezést. Akkor van jövőnk, ha kiállunk a saját magunk igazáért.
