A náci karlendítés a szélsőjobboldali szubkultúrában ma is bevett gyakorlat. A XX. századi európai történelem ismeretében azonban ez túlmutat az európai jó ízlés és sok helyen a törvény határain is. Több európai országban a törvény bünteti, mint önkényuralmi eszmére utaló testmozdulatot – néhány éve 15 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek egy katonát Salzburgban. Más államokban a gyűlöletbeszéd eszközeként szankcionálják.
Anders Behring Breivik is így köszönt a nyilvánosság előtt. A 77 emberéletet kioltó, norvég tömeggyilkos bírósági meghallgatásain most is gyakorolja ezt, bár ő ezzel nem kockáztat: semmit, hosszú évekre fegyházban marad.
Mások ugyan egyetértenek a náci köszöntéssel, de idővel, a politikai fősodorba kerülve elhatárolódnak saját szélsőjobboldali bajtársaiktól. Ez történt a német AfD párttal is, amely legutóbb tavaly, a chemnitzi gyilkosság utáni tüntetések idején volt kénytelen így tenni. A kormánypártok a szélsőjobboldali pártot vádolták az idegenellenesség gerjesztésével, az AfD ekkor elhatárolódott a náci jelképeket használó szimpatizánsaitól.
Kellemetlenséget okozhat egy viccnek szánt karlendítés is, ahogy történt ez Harry herceggel 14 évvel ezelőtt. Óriási botrányt kavart, amikor kiszivárgott egy fotó róla, amelyen az Afrika Korps egyenruhájára emlékeztető ruházatban, karján horogkeresztes szalaggal bulizik egy partin. A herceg azonnal bocsánatot kért, miután rövid időre a továbbtanulása is veszélybe került a felvétel miatt.
Legutóbb pedig az angol labdarúgócsapat, a Crystal Palace kapusa bukott le: egy meccs utáni fotón örökítették meg karlendítéssel. Wayne Hennessey kimagyarázta magát: szerinte ez a fotó egy olyan mozdulatsor volt, amelyet csak szándékosan lehet félremagyarázni.
