Magyar Nemzet: Miután februárban a korábbi elnököt, Sulyok Tamást államfővé választotta az Országgyűlés, a sajtóban – szokott módon – találgatások indultak arról, ki lesz az új vezető. Megannyi név megjelent, szinte csak egy nem: az öné. Váratlanul érte a felkérés?
Juhász Imre: Amikor ifjú tanársegédként munkába álltam, még nem is létezett hazánkban alkotmánybíráskodás, így nem mondhatom, hogy ez volt a gyermekkori álmom. Az Alkotmánybíróság (AB) elnökének lenni, úgy hiszem, a jogászszakma csúcsa, olyan feladat, amely egész embert kíván. Megtisztelő, hogy rám esett a választás. Megjegyzem: az alkotmánybírói mandátum tizenkét évre szól, az enyém jövőre jár le. A tisztségem végéhez közeledve nemigen számítottam rá, hogy ha csak szűk tíz hónapra is, de vezethetem a testületet.
– Rövid elnöki időszak, kevés terv?
– Szó sincs erről, ugyanakkor az első néhány nap nem a tervezgetésé volt. Június 11-én, vagyis két nappal az európai parlamenti és az önkormányzati voksolás után választott meg elnöknek az Országgyűlés. A választási ügyekben, a jogorvoslatok kapcsán fontos szerepe van az Alkotmánybíróságnak, ráadásul a határidők meglehetősen rövidek. Tehát a működőképességre és a hatékonyságra kellett elsőként gondolnom. Csak ezt követhette az AB helyzetének felmérése és a tervezés. Ebben éppúgy nagy segítségemre volt az elmúlt tizenegy évben felhalmozódott tapasztalat, mint a régi munkatársaim tenni akarása.
– Időzzünk el egy kicsit a főpolgármester-választásnál – lényegében ezt tette a magyar igazgatás és igazságszolgáltatás is. A választás napján hajnalig kellett várni az eredményre, majd előbb átnézték az érvénytelen budapesti szavazatokat, később újraszámolták az összes voksot. Utóbbit a Kúria rendelte el az AB határozata alapján. Egyes vélemények szerint a helyzet kusza volt, s csorbította a jogállamiságba vetett választói hitet. Ezt ön is így látja?
– Kezdjük az újraszámlálás ügyével! Magam is voltam sok-sok évvel ezelőtt szavazatszámláló, tudom, milyen éjszakába nyúlóan számolni, ellenőrizni, adminisztrálni. Az ember a nap végére elfárad, előfordulhat, hogy néhány szavazólap másik kupacba kerül. De erre van a jogorvoslat, illetve ennek egyik lehetséges következménye, az újraszámlálás is: a hiba kijavítására, a jogsérelem orvoslására. Ez nem sérti a jogállamiságot, ugyanis ez a jogállami működés. Az állam szabályozott keretek között garantálja minden érintettnek a sérelmesnek vélt döntés felülvizsgálatát. Ráadásul ez a választási eljárásban meglehetősen szoros határidők mellett történik meg.
Nem tudom, miért idegenkednek egyesek az újraszámlálástól, ennél kevés demokratikusabb dolog van választáskor a jogorvoslatok következményei között. Egy megismételt szavazás például több aggályt is felvethet: nem ugyanazok a választópolgárok vesznek részt rajta, mi lesz a korábbi szavazatokkal, az új voksolásig befolyásolhatják a választókat, és így tovább. Nekem régóta az a szilárd meggyőződésem, hogy csak az fél az újraszámlálástól, akinek valami takargatnivalója van.
– Ha már említette a határidőket, az AB betartotta a sajátjait?
– Természetesen igen. Mostani tapasztalataink alapján egyébként úgy vélem, a választási eljárásban alkalmazott jogorvoslati határidőket érdemes lehet alaposabban áttekinteniük a jogalkotóknak. Említek egy példát. Amikor a Kúria döntését vizsgáltuk, az érvényes szavazatok újraszámlálása mellett még annak az elvi lehetősége is fennállt, hogy új főpolgármester-választást tartsanak Budapesten. A döntésre július 8-ig, hétfőig volt időnk, viszont ha csak hétfőn ülünk össze, az újraválasztást eredményező határozatot gyakorlatilag nem hozhattuk volna meg, mert az új választáshoz kapcsolódó határidő vasárnap lejárt. Vagyis könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy minden szereplő, a választási bizottság, a bíróság és az AB is törvényes határidőn belül határoz, összességében mégis kicsúsztunk volna egy fontos demokratikus lehetőség határidejéből. A kétségeket elkerülendő pénteken, július 5-én döntést hoztunk.
– Karácsony Gergely kételyeit ugyanakkor mintha nemigen sikerült volna eltüntetni. Találkozott a városvezető nyilatkozataival?
– Arra gondol, amikor a főpolgármester például politikai komisszárnak nevezte az alkotmánybírókat?
– Arra. Vagy amikor olyan politikai testületként írta le az AB-t, amelytől jogállami megoldás nem remélhető. Nyilatkozatai alapján a főpolgármesternek az lehetett a gyanúja: csupán amiatt számoltatták újra a szavazatokat, hogy ne ő nyerjen.
Az újraszámlálással kapcsolatban már kifejtettem gondolataimat. Ami a főpolgármester úr idevágó, AB-t becsmérlő nyilatkozatait illeti, a jelek szerint Karácsony Gergely úgy volt ezzel az üggyel, mint Virág elvtárs A tanú című filmben: előbb volt meg nála az ítélet, mint hogy megtartották volna a bírósági tárgyalást.
De csak ismételni tudom magam, a különböző jogorvoslatok a jogállamiság elengedhetetlen alkotóelemei. A folyamat végén Karácsony Gergelytől senki nem vett el semmit, igazából jól is járt. Az első, részleges újraszámolás után 41 szavazattal nyert, a jogerős eredmény viszont majdnem háromszáz voks előnyt mutat a javára. Az újraszámlálás a politikai szereplők és a választópolgárok számára is egyértelműsítette, hogy Karácsony Gergely nyert, senkiben nem maradhatott kétely a legitimitását illetően. Ennek okán pedig nyugodtan elnézést kérhetne általánosságban meg azért is, hogy alaptalanul és feleslegesen vagdalkozott.
A teljes cikket a Magyar Nemzet Online-on olvashatják.
