– Miért érezte úgy, hogy reagálnia kell George Clooney hazánkat bíráló kijelentésére?
– Kell humor is a politikába. Amikor valaki színészként, sok ezer kilométerről – csak azért, mert túl sokat olvas New York Timest – úgy gondolja, hogy neki joga van országunkat kategorikusan elítélni, az szerintem megér annyit, hogy felajánljak neki egy tisztázó jellegű kávézást. Főleg, ha az illető több kávéreklámban is szerepelt. Kedveltem George Clooney-t mint színészt, amikor még több időm jutott a filmnézésre, de nevetséges volt a megnyilvánulása. A multik és a hírességek, akiknek semmi közük nincs a valódi politikához egyre inkább beleszólnak a közéletbe.
Egy multicég gyártson mondjuk üdítőket, egy színész szerepeljen filmekben, de ne álljon be a Magyarországot szidalmazók sorába, csak azért, hogy még több figyelmet szerezzen magának.
Én sem venném magamnak a bátorságot, hogy beleszóljak, abba, hogyan működik a filmipar. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek nem lehet véleményük. Szabadon megfogalmazhatja bárki, amit gondol, de ne ex cathedra hangoztasson szólamokat az ember, ha nincs, és nem is lehet vele tisztában, mi a valóság. Senki ne éljen vissza azzal, hogy híres.
– Beszéljünk „valódi” politikáról. Érkezett érdemi reakció a kormány felvetésére, hogy kormányközi szinten, nélkülünk valósítsák meg az Új Generáció Alapot?
– Az uniós jogszabályok lehetővé teszik, amit javasoltunk, és a bizottság fiókjában is lehet egy ilyen terv is szükség esetére. A mi megoldási javaslatunk jogilag kivitelezhető, hasonló konstrukciókra volt már példa az integráció történetében. Persze az is felmerülhet a döntéshozókban, ha két ország nem vesz részt az alapban, esetleg mások is kihátrálnak belőle. De ez nem a mi problémánk. Nem mi hoztuk ebbe a helyzetbe Európát. Mi a status quót őrizzük.
Volt már több olyan eset az EU történetében, amikor valamelyik tagállam ellenállása miatt nem volt meg a döntéshozatalhoz szükséges egyhangúság.
A franciák és a hollandok például népszavazáson utasították el az uniós alkotmányt. A vétó a szerződésekben biztosított lehetőség. Nekünk augusztus óta készen van az írott javaslatunk a pénzügyi fegyelem szabályozására, az állam- és kormányfők júliusi megállapodásának megfelelően. Eszerint konkrétan meghatározott esetekben lenne rá lehetőség, hogy szankcionálják a tagállamokat. Ebben nem szerepelnek homályosan megfogalmazott elvek.
– Miért elfogadhatatlan az EU javaslata?
– Egyszerű példával élve: a büntető törvénykönyv sem abból az egy mondatból áll, hogy mindenki legyen rendes ember, hanem – azért, hogy a jogbiztonság elve érvényesülhessen – precízen körülhatárolt paragrafusokban szabályozzák, mi az, ami büntetendő. A jogállamiság elve országonként eltérő módon érvényesül. Azt, hogy valaki általánosan megsértette a jogállamiság elvét, nehéz lenne definiálni a jog nyelvén. Ezért jogi értelemben nonszensz a jogállamisági mechanizmusra tett uniós javaslat. A jogállamisági problémákra létezik az unióban a hetes cikkely szerinti eljárás. Ha ez nem tetszik a tagállamoknak, akkor lehet kormányközi konferenciákat tartani, megkísérelve definiálni a definiálhatatlant. Ettől viszont független, hogy létezik egy uniós büdzsé, megfelelő szabályokkal arra, hogyan költhetnek belőle a tagállamok.
Létre lehet hozni egy mechanizmust arra az esetre, ha korrupció történik a pénzek elköltésénél. Júliusban is erről született megállapodás.
Nem szabad viszont egy az elvont alkotmányos párbeszéd keretébe tartozó kérdést összekapcsolni egy olyan praktikus kérdéssel, hogy kinek mennyi forrás jár, és azokat miként költheti el.
– Orbán Viktor hazafias kötelességnek nevezte a vétót, hogy a jelenlegi és jövőbeli magyar kormányokat ne lehessen zsarolni. Maradt még egyáltalán valamennyi bizalmuk az unió irányában?
– Soha nem szabad hagynunk, hogy leépüljön az egymás iránti kölcsönös bizalom.
Sajnos, amit most látunk, az nem jogi probléma, hanem ideológiai háború, aminek kezdetben még volt jogi formája, kötelezettségszegési eljárások keretében.
Ezek után jöttek az egyre durvább európai parlamenti eljárások. Most pedig már elszabadultak az indulatok, és nyílt üzengetés zajlik Nyugat-Európából. Mi csak megvédjük a magyar becsületet, hiszen úgy fordultak ellenünk, hogy senkit nem bántottunk. Most úgy látják Nyugaton, hogy meg tudják büntetni azokat az államokat, amelyek nem állnak be a sorba. Helena Dalli biztos asszony szó szerint így fogalmazott: „akik nem állnak be a sorba, kényszerítve lesznek rá”. Heiko Maas, Németország szocialista külügyminisztere azt mondta, fájdalmat kell okozni Magyarországnak és Lengyelországnak. Katarina Barley, az EP szocialista alelnöke pedig kiéheztetésről beszélt. Már nem is titkolják a szándékaikat. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ez most az elv Brüsszelben.
A teljes interjú ITT olvasható.
