A 11 éves Szita Bence holttestét egy elhagyott temetőben ásták el. Előtte a közeli erdőben az elsőrendű vádlott késsel szurkálta, majd ásóval verte. Ott akarták elásni, de két vadász megzavarta őket, ezért kerestek új helyszínt. A vizsgálatok szerint a kisfiú még élt, amikor eltemették.

A tetteseket vezetőszáron, dupla bilincsben hozták a másodfokú tárgyalásra. B. József az utolsó szó jogán azt mondta: nincs köze a gyilkossághoz, nem is érti, mit keres a vádlottak padján. A másodrendű vádlott összefüggéstelenül beszélt, a bíró ezért többször figyelmeztette, hogy térjen a lényegre.

A vád szerint a felbujtó a kisfiú nevelőapjának élettársa volt: azért akarta megöletni a gyermeket, mert szerinte miatta romlott meg a kapcsolata a férfival. A nő a bíróságon most azt mondta, a két hajléktalan kényszerítette a gyilkosságban való részvételre. „Nagyon féltem, rettegtem tőlük, a családomat is féltem, a gyermekeimet is” – vallotta P. Erika.

A tábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet: mindhárman életük végéig fegyházban maradnak. A vádlottak rezzenéstelen arccal fogadták az ítéletet. A tanács szerint valódi megbánást egyikük sem tanúsított.

Az áldozat édesanyja, Szita Szilvia nyilatkozik újságíróknak

Fotó: Sóki Tamás / MTI

„Az igazságszolgáltatás adekvát válasza csak a jogrendszer által lehetővé tett legsúlyosabb szankció lehet” – fogalmazott Krémer László tanácsvezető bíró.

Szita Bence édesanyja azt mondta: megnyugtatta az ítélet. „Bízom abban, hogy most Bencuska lelke is megnyugszik, most már békességben van ott, ahol van. Másfél év telt el, de nem tudom, hogy hány év fog eltelni egyáltalán, hogy ez csillapodjon” – nyilatkozta Szita Szilvia a tárgyalás után.

P. Erika az első nő, akit tényleges életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéltek Magyarországon.