A hét közepén a PestiSrácok hozta nyilvánosságra azt a kémperes vádiratot, amelyből kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc dicstelen miniszterelnöksége alatt, az ő régi barátja és elvtársa, Szilvásy György titokminisztersége idején az orosz titkosszolgálat (FSZB) embereinek segítségével poligráfos vizsgálatot végeztek a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjein. Pontosabban: az FSZB helyettes vezetőjével Galambos Sándor, a hivatal főigazgatója tárgyalt.
A titokminiszter, II. rendű vádlott [Szilvásy] szóbeli rendelkezésére tekintettel az orosz fél által együttműködésre kijelölt X. Y. ezredessel megegyeztek, hogy két fő szakember érkezik kb. 7-10 napra a vizsgálatok elvégzésére
– írták a vádiratban. Majd:
A feladat végrehajtása keretében a Hivatal főigazgatója, I. rendű vádlott [Galambos] a Hivatal állományában osztályvezetőként dolgozó szakpszichológust arra utasította, hogy állítson össze poligráfiás vizsgálatokhoz kérdéssorokat és a vizsgálat során működjön együtt azok elvégzésében az általa konspirációs céllal bolgár pszichológusként megjelölt, de valójában az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatához tartozó személyekkel.
Végül:
A poligráfiás vizsgálatok úgy zajlottak, hogy az adott személy vizsgálata alatt az egyik idegen szervezethez tartozó személy bent tartózkodott az irodában és az alanyokkal való kommunikáció nélkül, a vizsgálathoz szükséges gépi hátteret kezelte.
Így a vádirat, ezek szerint az oroszok egyszerű „gépkezelőként” működtek közre.
Akkor nem is történt hazaárulás, menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló - írja Mező Gábor, a PestiSrácok újságírója. Őt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tavaly bízta meg azzal, hogy készítsen egy hosszabb tanulmányt a politikai pszichiátriáról, az elmúlt fél évben teljesen elmerült az őrült diktatúra hagymázas világában.
Kutatása során találkozott egy olyan állambiztonsági disszertációval, amelynek szerzője, Bollók Sándor pszichiáter (akkor éppen őrnagy, később alezredes, ma a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja) arról írt, hogyan honosították meg a poligráf vizsgálatot a hetvenes években. Szigorúan titkosan, részben ügynökökön, hálózati embereken tökéletesítve.
Bollók Sándort 2009-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki – már Bajnai Gordon idején. Az idős ex-elvtárs azok közé a narcisztikus, egykor nagy hatalmú emberek közé tartozik, aki nem bírja ki, hogy ne írja meg saját életrajzát. Ennek megfelelően a Wikiwandon saját magát buktatja le, hiszen bár újbeszélül, de leírta teljes életrajzát. De most szigorúan titkos disszertációjáról lesz szó:
„A szocialista haza védelme az imperialista kémszervezetek cselszövései ellen – ez az állambiztonsági szervek legmagasabb rendű kötelessége és felelőssége – írta bevezetőjében Bollók. – Különösen fontos a tudományos módszerek alkalmazása az állambiztonsági szervek hálózati személyeinek tanulmányozásában és ellenőrzésében, mivel a hálózat ma a felderítési és elhárítási feladatok megoldásának legfontosabb eszköze, és az marad a jövőben is.”
És milyen igaza volt!
Bollók disszertációjából kiderült, hogy a poligráfos próbakísérleteket a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakának hallgatóin végezték el, aztán tizenhét „hálózati személy” következett.
Az első esetben egy nőről volt szó. […] A hálózati személy ellenőrzését a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának egyik munkatársával végeztük el 1972-ben és 1973-ban.
Szóval: a szovjet állambiztonság munkatársával. Miért is lenne meglepő?
Maga Bollók is a Szovjetunióban védte meg titkos disszertációját, amelyet a KGB főiskoláján bíráltak el, egészen pontosan a „F. E. Dzerzsinszkij Állambiztonsági Főiskola Tudományos Tanácsa”.
Bollók és néhány kollégája (akikkel – mint erről néhány korabeli cikkben az állambiztonsági hátteret elhallgatva büszkélkedtek is – bevezették a hazugságvizsgáló használatát a Magyar Népköztársaságban) a rendszerváltás után is a BM-nél maradtak, egyikük a rendőrség kriminálpszichológiai laboratórium vezetőjeként dolgozott. Mert nálunk ez így ment.
Mi történt Szilvásy György, illetve Gyurcsány Ferenc idején? Egyszerűen a régi módszerekhez nyúltak.
Hazugságvizsgálat, akkor hívjuk a szovjeteket.
Oroszokat, Gyurikám, oroszokat.
Mindegy, érted te.
Nagyjából ez történt, de az elképzelt jeleneten csak sírva röhöghetünk. Mező Gábor szerint azt meg nyugodtan szánalmasnak és felháborítónak nevezhetjük, hogy az ügy vádlottjait egyszerűen felmentették.
Galamboséknak papírjuk van arról, hogy nem hazaárulók.
A Magyar Nemzet 2009-ben ezt írta Bollók Sándor kitüntetéséről: „Tizennyolc Somogy megyei személy kapott kormánykitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen: közülük tizenketten kötődtek vagy kötődnek a Somogyért Egyesülethez, amelynek alapítója és egyben elnöke Gyenesei István, a második Gyurcsány-kormány független tagja. A >tizenkettek< közül a legmagasabb kitüntetést – a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata – Bollók Sándor, az ÁNTSZ marcali intézete tiszti főorvosa, Balatonmáriafürdő község korábbi polgármestere és Molnár József Béla, Böhönye község nyugalmazott polgármestere kapta.” A konzervatív napilap akkor a politikai döntésen volt felháborodva (nem mintha a többi kormány nem így osztogatná a kitüntetéseket), de most már tudjuk, ki volt valójában a díjazott.
Emésszük csak meg: az állambiztonság őrnagya, a KGB akadémiáján disszertáló, saját hazája állampolgárain a poligráfot próbálgató Bollók a rendszerváltás után „köztiszteletben álló főorvos”, majd polgármester lehetett. Aztán Érdemkeresztet kapott. A kémper vádlottjait pedig felmentették.
Tudjuk, hogy ebben az országban nagyon sok mindent meg lehet úszni. De ezt? Ezt is? Tényleg?
Ha Galambos Sándor meg akarja írni a memoárját, simán előveheti Bollók disszertációját, elég néhány szót átírnia.
A hálózati személy ellenőrzését a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatának egyik munkatársával végeztük el 1972-ben és 1973-ban 2007-ben.
Szürreális? Máshol az lenne. Nálunk csak simán szomorú.
