Magyarországot megtámadták. Földi László régóta mondja már, hogy háborúban állunk, de a láthatatlan, önmagát felszabadítónak hazudó ellenség most szintet lépett. Megkezdődött a magyar társadalom nyílt, eszközökben nem válogató demoralizálása a közelgő választások előtt.
Emlékszem, milyen jókat röhögtünk a Magyar Néphadseregben, amikor Kovács (12) főtörzsőrmester próbált bennünket felkészíteni a gaz imperialisták lerohanására. Ízes tájszólással magyarázta, milyen fontos eleme a szovjet típusú hadviselésnek az ellenség hátországába eljuttatott dezinformáció. Röplapokkal, rádióüzenetekkel, a nyelvet jól beszélő diverzánsokkal fel kell világosítani a sok félrevezetett civilt, mennyire értelmetlen kormányuk háborúja ellenünk, és a szabadság ígéretével át kell őket állítani a mi oldalunkra. De legalább el kell venni a kedvüket a további harctól.
A német állami televízió, a Deutsche Welle ugyanilyen megfontolások alapján magyar nyelvű adást indít. Eddig sem fukarkodtak német nyelvű lejárató anyagok készítésében, de könnyen elképzelhető, hogy most rátesznek még egy lapáttal. Az a hazug propagandafilm pedig, amelyik szélsőséges nacionalistának próbálja beállítani a magyar kormányt a Vár és a Kossuth tér átépítésének apropóján, a menekülő zsidó honfitársaink képének aljas megidézésével a dezinformáció iskolapéldája. Teljességgel érthetetlen, hogy nincs a XXI. század Európai Uniójában egy olyan erő, amely gátat tudna és akarna szabni az ehhez hasonló terveknek már születésük pillanatában. Igencsak kétséges ugyanis, hogy ez lenne a leghatékonyabb módszere az együttműködést erősítő szövetségi politikának.
De ki is az ellenség? Körültekintően kell végiggondolnunk, rámutatnunk és megneveznünk, ha meg akarjuk védeni magunkat. Nyilván nem az Európai Unió, nem Németország, még csak a német kormány sem, bár utóbbi felelőssége vitathatatlan, mert képtelen féken tartani médiahiénáit. Sőt néha az az érzésünk, kifejezetten hergeli őket, amiért néhány tervük megvalósításának az útjába álltunk. Különösen fájhat a migráció kezelésének eltérő módja a németeknek, de ettől még tiszteletben tarthatnák a szuverenitásunkat. Ám az igazi ellenség a minden országban jelen lévő, az unió szervezeteibe is polip módjára beépült globalista banda, amelyik nyíltan a nemzetállamok felszámolására törekszik.
Számukra szélsőségesen nacionalista az, aki szereti a hazáját, akinek fontos az anyanyelve, a szülőföldje, akinek a nemzeti összetartozás élménye meghatározó. Ezt pedig úgy értik, hogy nácik vagyunk, antiszemiták, kirekesztők, akik azért ragaszkodnak tradícióikhoz, mert annak része a tömeggyilkosság. Ők csak ezt látják 1944-ben, de nem értik, miért fontos nekünk visszaépíteni mindazt, amit az 1945-tel kezdődő időszak megpróbált kitörölni az életünkből. Ám az, hogy ostobák, nem jogosítja fel őket a vegzálásunkra. Álláspontjuk semmivel nem különb a miénknél. Ráadásul mi értjük őket, és többször hangot adtunk a lehető leghatározottabb módon akaratunknak, miszerint soha nem fordulhat elő még egyszer az, ami a második világháború végén történt. Részükről viszont teljes az empátia hiánya, és most vezetnék be másodjára az undorító, gyilkos kommunizmust, az előző kísérlet csúf vége után röpke harminc évvel. El kell keserítenünk őket. Ezt sem a magyar nép, sem Közép-Európa népeinek józanságukat még őrző csoportjai nem hagyják.
Fejezzék be tehát a nácizást mindazok, akiknek módszerei semmiben nem különböznek már a kommunistákétól! Különösen fogja vissza magát a német adófizetők pénzéből hazudozó féknyúzbrigád.
El a kezekkel Magyarországtól, a közel hárommillió magyar által támogatott nemzeti kormánytól!
Gajdics Ottó/Magyar Nemzet
