Gondolom, nem árulok el nagy titkot, de nem szoktam este, lefekvés előtt arról csacsogni Donáth Annával, hogy „Te Ancsa, és ma mit sikerült ártanod a hazádnak!?”. Azt sem szoktam vele naponta háromszor egyeztetni, hogy Magyarországot, a kormányt vagy kizárólag Orbán Viktort akarják-e barátnőivel pénzügyileg kiéheztetni. Aziránt sem érdeklődtem nála még informálisan sem, ő legalább tudja-e, mi fán terem az a jogállamiság, amire hivatkozva meg akarják buktatni a kormányt. Mégis tudok mindent. Nem mástól, mint tőle magától.
Tudtuk persze az ő kiszivárgott beismerő vallomása előtt is, hogy az Európai Unióban semmiféle hivatalos definíciója nem létezik a jogállamiságnak, következésképpen a hiányára, megsértésére nem jogszerű hivatkozni, és különösen otromba megsértése a jogállam elvének, ha pénzügyi szankciókkal sújtanak egy tagországot ennek a meghatározatlan fogalomnak a takarásában. Tudtuk azt is, hogy marhaság a naponta ismétlődő támadássorozatot azzal mentegetni, hogy ők csak a miniszterelnöknek akarnak rosszat.
Orbán Viktor ugyanis nem magánemberként ruccan ki néha Brüsszelbe, hanem Magyarország kormányfőjeként. A képviseleti demokrácia szabályai értelmében tehát aki őt bármiben meg akarja rövidíteni, az a magyar emberekkel packázik. Mondhatnak erről bármit a sunyin alákérdező médiában, de amikor azt érzik, egymás között vannak, nem is akarnak mellébeszélni. Kimondják kertelés nélkül, hogy szándékosan manipulálják az uniós tisztségviselőket álhírekkel, tudatosan vezetik félre a nemzetközi közvéleményt, majd nem tesznek ellene semmit, amikor az összeöntött trutymó idehaza is habzani és terjengeni kezd. Hagyják, hogy őket is magával sodorja a szennyes áradat.
Donáth az újabb napvilágra került felvételrészleten szemrebbenés nélkül beismerte azt is, hogy Varga Juditnak, a máskor kigúnyolt, lejáratni szándékozott igazságügy-miniszternek teljesen igaza van, és jogi érvelése kikezdhetetlen, amikor visszautasítja a jogállamiság bunkósbotként történő használatát. Aki őrzi még a józan eszét, az persze ezt is tudta. Mégis könnyebb most a helyzetünk kicsit, hogy bár nem szándékosan, de ő is vallomást tett. Mert nem elég ennek az összeesküvésnek ismerni a módszereit, bizonyítani is tudni kell, és ezt most a locsi-fecsi nő megtette helyettünk.
Bátran kijelenthetjük tehát, hogy a hazai balliberális ellenzék az uniós szervezetekbe delegált tagjain keresztül naponta kelti rossz hírét hazánknak. Tevékenységük közben nem riadnak vissza a nyilvánvaló hazudozástól, a csúsztatástól és az álhírgyártástól sem.
Az így félrevezetett, manipulált uniós képviselőket és tisztségviselőket arra akarják rávenni, hogy az európai értékek semmibevételére és a jogállamiság megsértésére hivatkozva pénzügyi forrásokat vonjanak meg hazánktól, vagyis buktassák meg a kormányt. Erre ezek a politikusok kaphatók, hiszen Magyarország keményen ellenáll törekvéseiknek az illegális bevándorlás és a tagállami szuverenitás megnyirbálásának kérdéseiben. Az ő érdekük az, hogy Közép-Európában is gyenge, zsarolható és segítségre szoruló kormányok kínlódjanak azon válságok kezelésével, amelyeket az unió sem tud megoldani. Hiszen a tönkretett államok idegen zsoldban álló baloldali vezetői önként ajánlják majd fel önállóságuk megmaradt morzsáit, hogy kapjanak valami nyugdíjas állást a kevert népességű nyitott társadalomra épülő Európai Egyesült Államokban. Ez az Orbán-fóbia végső értelme, ez áll a nemzeti kormány ellehetetlenítésének nemzetközi szándéka mögött. Aljas összeesküvés ez, amiben a magyar nép által választott képviselők részvétele hazaárulás. Akkor is, ha nincs definiálva, mint a jogállamiság.
Gajdics Ottó/Magyar Nemzet
