Nemzeti kormányunk miniszterelnöke jól beszél angolul. A 21. században, a 27 tagú Európai Unióban, egy közepes méretű európai országban ez, úgy vélem, alapvető elvárás. Az uniós csúcsokon, bármely nemzetközi fórumon, tárgyaláson nagyon fontos, hogy két vagy több első számú vezető tudjon négyszemközt, többszemközt is tárgyalni, egyeztetni. Közvetlenül egymással. Annál is inkább, hiszen ezeken az eseményeken sok minden a csevegéseken, a kávészünetekben zajló beszélgetéseken, a reggelinél vagy a vacsorákon dől el, de legalábbis mozdul előre.
A nemzetközi politikában szinte minden angol nyelven folyik. Sok ilyen alkalomra a miniszterelnökök nem is vihetnek magukkal tolmácsot. Aki nem tud angolul, kizárja magát a társaságból, a beszélgetésből.
Nemzeti kormányunk miniszterelnökét gyakran vádolják EU-ellenességgel. Alaptalanul. Orbán Viktor valóban határozott, karakteres álláspontot képvisel az európai uniós és más nemzetközi fórumokon, és ennek hangot is ad. Angolul. Egy uniós ország nem engedheti meg magának, hogy olyan miniszterelnöke legyen, aki nem beszél angolul. Aki tolmács nélkül nem tud tárgyalni, érvelni, közvetlenül más államok vezetőivel, olyankor, amikor minden szónak jelentősége van.
Liberális körökben is jól ismert fogalom a body shaming, vagyis azoknak az embereknek a nyilvános megszólása, megalázása, akik az aktuális ideáltól, divattól eltérő testalkattal bírnak. Kár, hogy a Magyarország miniszterelnöki posztjára lassan már tényleg bejelentkező főpolgármester éppen erre ragadtatta magát Orbán Viktorral kapcsolatban, amikor a minap interjút adott az Economistnak.
A főpolgármester az angol lapnak lenézően nyilatkozott azokról, akik nem úgy néznek ki, mint ő. Azokról, akik nem magasak és vékonyak. Márpedig nagyon nem jó, ha egy politikus lenézi azokat, akik nem úgy néznek ki, mint ő. Karácsony Gergely azóta kénytelen volt bocsánatot kérni ezért a megjegyzésért. Kicsúszott a száján. Előfordul. Kár, hogy az Economist újságírójának mondta. Felteszem, magyarul, tolmáccsal, hiszen angolul nem beszél. Érdekes, hogy a sok különbség mellett ezt az egyet nem emelte ki az angol nyelvű lap: egyikük beszél angolul, a másik nem…
A főpolgármester megjegyzését tekinthetjük nyelvbotlásnak, és akár el is nézhetjük neki, hiszen bocsánatot kért, különösen, mert van egy sokkal nagyobb probléma: egy világváros vezetője nem tud szót érteni mással nemzetközi találkozókon, nyelvi nehézségek miatt. Megkockáztatom, hogy az említett faux pas is az idegennyelv-tudás hiányából ered. A nyelvismeret ugyanis magabiztosságot ad. Egy vezető – legyen az vállalatvezető vagy egy ország miniszterelnöke –, ha otthonosan szeretne mozogni nemzetközi környezetben, hogy a lehető legjobban képviselhesse vállalata vagy nemzete érdekeit, nem spórolhatja meg a nyelvtanulást.
Meggyőződésem, hogy semmilyen politikai panel, szándékosan vagy véletlenül elsütött, figyelemfelkeltő élcelődés nem helyettesíti a minket körülvevő országok, kultúrák, a politikai környezet mély megértését, és nem ad felmentést egymás kölcsönös tisztelete és az általánosan elfogadott kommunikációs normák betartása alól. Egy Magyarország számára fontos kérdésben a számunkra előnyös megállapodás gyakran egészen apró dolgokon, finomságokon múlik. Ehhez kell a nyelvtudás. Is.
