– Hogy áll most az SZNT-féle kezdeményezés? Első ránézésre igencsak elmarad az aláírásgyűjtő lendület attól, amit az első, május 7-i határidő előtt sikerült produkálni.
– Valóban, az utolsó huszonnégy órában csaknem százkilencvenezer aláírás érkezett, mielőtt lekapcsolták volna az aláíró felületet. Most, hogy 17-re, szombatra virradó hajnalban ismét megnyílt a lehetőség, rengeteg üzenetet kaptam hajnalban, nagyon sokan írtak kétségbeesetten, hogy „Laci, nem mozdulnak a számok, mi lesz így?” Igaz, most az első fél órában összesen öten írták alá, de azt kell mondanom, hogy ez normális: egy ekkora tehervonatot nehéz újra beindítani, főleg egy akkora fékezés után, mint amit kapott május hetedikén. Az online folyamatok és a marketing is lomha dolog, de nem kell kétségbe esni, nem kell megijedni, tudjuk, mit csinálunk.
– Mik most a célszámok?
– Én egy hármas vállalást tettem le támogatóink asztalára, hogy a szükséges egymillió helyett kétmillió aláírást hozunk, a minimális hét ország helyett tízet, valamint, ha már itt van ez a kegyelmi pillanat, amely százévente egyszer adódik, felhasználjuk ezt arra, hogy a székely nép létezését a lehető legszélesebb körben ismertté tegyük Európában, az európai politikai és kulturális térben.
– Ami a támogatókat illeti, korábban hazánkban igen ritka politikai konszenzus alakult ki a kezdeményezés támogatása kapcsán. Megmaradt ez a mai viharos időkben is?
– Abszolút. Abból, ahogyan e mostani vállalásunk kapcsán is jobbról–balról kaptunk pozitív megerősítést, úgy látom, hogy ez mit sem változott, még ha ezer más ügyben mennek is a politikai csaták, szerencsére a nemzeti régiós kezdeményezést ez nem érinti. És ez nagyon fontos, mert így az emberek is látják, hogy nem pártérdekekről van szó, nincs belpolitikai vonzata annak, ha támogatják ezt az ügyet.
– Nyilván a politikai egység fontos tényező, de valószínűtlennek tűnik, hogy pusztán az egyes politikusok vagy pártok elkötelezett hívei hoztak volna össze több mint egymillió szignót május hetedikéig.
– Sőt, nem is elsősorban ők, hanem a kulturális szféra, valamint a sportélet ismert személyiségei „hozzák be” a legtöbb aláírót, hiszen művészek, színészek, zenészek, sportolók álltak be mellénk, százezres, sőt milliós számú Facebook-követővel, nem egy közülük még pénzt is áldozott rá, hogy hirdetésként is minél több emberhez eljusson a kezdeményezés ügye. A nagy számot – az újabb egymillió nagyobb részét – most is a Kárpát-medencére támaszkodva tervezzük elérni, ezért itt is jelezném mindenkinek, aki még nem tette, hogy látogasson el az Irdala.hu felületére, és szignózza a kezdeményezést.
– És így a szükséges egy- helyett kétmillió szignó lesz. Ugyanakkor négy ország hiányzik az érvényességhez, Önök pedig rögtön hetet ígértek. Hogyan fog ez sikerülni?
– Értelemszerűen már a gyűjtés újraindítása előtt kiépítettük azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amely a politikai pártok és szervezetek mellett a kulturális tér fontos szereplőit is jelenti. Hét országban elsősorban a nemzeti kisebbségeket szeretnénk megszólítani az anyanyelvükön, ez tíz közösséget jelent. Mivel értelemszerűen fontos a helyi érzékenységek és sajátosságok ismerete, ez tíz kiskampányt jelent, hiszen egészen máshogy kell megszólítani az észak-svédországi számikat és, mondjuk, a teljesen más helyzetben lévő katalánokat.
– S eddig milyen a fogadókészség a részükről?
– Nem könnyű a helyzet, mert a fősodratú és főleg a hagyományos médiájukba még nem sikerült bekerülnünk, ugyanakkor a közösségi médiájukban már picit bent vagyunk. Az is fontos, hogy olyan, nemzetközi téren is ismert személyiségekkel dolgozhatunk együtt, mint például Bölöni László, aki az erdélyi kampányarcunk – őt az erdélyi magyarok és románok is tisztelik, de edzőként nevet szerzett Portugáliában, Görögországban, Franciaországban és Belgiumban is.
A teljes interjú ITT olvasható.
