Kódolatlan hetek vannak Tóta W. Árpád Kispolgár című „gyermekújságjánál” – így most az okostelefontalanok is belekukkanthatnak, hogy miféle hiánypótló okosságokkal oktatja és neveli Árpád bácsi az általános iskolás célközönséget, és mit tanulhatnak ebben a fene nagy diktatúrában azok a nebulók, akiknek etikatanára (saját elmondása szerint) minden tanórát a Kispolgár aktuális cikkeinek elolvastatásával és megbeszélésével indít.
„Mégis mi az a nemzet?” – hangzik az izgalmas kérdés március 15. alkalmából, amire kapják is a kíváncsi diákok a választ: „A nemzetet leggyakrabban három jellemzővel szokták körberajzolni. Ezek: a terület, a kultúra és a nyelv. Tehát a németek azok, akik Németországban élnek, szeretik a sört meg a káposztát, és németül beszélnek.” Hogy aztán erre a premisszára alapozva érkezzék az érvelés: a terület szempontja ma már nem játszik, hiszen csomó magyar él például Angliában, tehát „Nem igaz már, ami a Szózatban áll: hogy itt élned, halnod kell”.
A kultúra tényezője szintén nem mérvadó, hiszen csirkepaprikás ide vagy oda, „egyre több a vega”, és tömegek szeretik a pizzát; ráadásul a manga is sok magyar gyereknek jöhet be jobban, mint Jókai. Maradna a nyelv „mint a nemzet határa”, de az azt jelentené (állítja továbbra is Tóta W.), hogy aki nagyon jól megtanul angolul, az angol és amerikai is lesz. A végkövetkeztetés: sehogy se stimmelnek ezek manapság, a nemzetet létrehozó keretek f eloldódnak”, „változik az identitás”, és bár a nemzet „az elmúlt százötven év fontos szervezőereje volt”, simán lehet, hogy száz év múlva már nem is lesz lényeges „az a kupacnyi kultúra, szokás és hagyomány, amit magyarnak nevezünk”. De aggodalomra ok nincs: akkor majd a nemzet helyét másfajta közösségek fogják betölteni.
Most tekintsünk el attól, hogy Tóta W. szerint a nemzet mint kötelék 150 éve vált meghatározóvá, miközben 2024 mínusz (minimum) 1848 egyenlő 176, ha pedig a 176-ot a kisdiák 150-nek kerekítené, azért pontlevonás járna a matekdogában.
Magam is tanultam pedagógiát, tisztában vagyok vele, hogy tízéveseknek leegyszerűsítve szokás magyarázni – az azonban mégis sajátos, amikor az okos, gondolkodó polgárokat kinevelni vágyó okos, kiművelt emberfő a nemzethez tartozás fogalmát lazán egybemossa a leggyengébb sztereotípiákkal.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Youtube
