Van, amikor elég gondolattal. Amikor mosnák az agyunkat, és megmondanák, miről mit gondoljunk, de mi csakazértis a józan eszünkre hallgatunk, akkor gondolattal lázadunk. Van, amikor szóval. Ha megbélyegeznek, hiteltelenítenek, gyaláznak, megaláznak, mert nem fröcsögünk gyűlölettel a normalitás ellen, és nem negédeskedünk szentnek hazudva a gonoszt, olyankor nem szabad hallgatni. Akkor már szavakkal lázadunk. És eljön a pillanat, mindig eljön, amikor tettekkel kell megmutatni, hogy nem hagyjuk magunkat. Amikor a biztos halálba akarnak küldeni milliókat, ki kell állni, erőt kell demonstrálni, és a képükbe kiáltani, hogy elég volt! Eddig és ne tovább!
Szelídségünket senki ne keverje össze a gyöngeséggel. Hiszen akik valóban hisznek a szeretet és összefogás erejében, legyőzhetetlenek. Ez az erő nem mozdul fölöslegesen, de ha a pillanat eljött, világra szóló tettekben ölt testet. Ha elég sokan leszünk, ilyen tett lesz a mai békemenet.
A teljes írás IDE kattintva olvasható.
