A fiatalok egyaránt ki vannak téve a pedofil tartalmaknak, a gyermekprostitúció veszélyének, az öngyilkosságra való buzdításnak, a szervkereskedelemnek és a vagyon elleni bűncselekményeknek – hangzott el a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat közelmúltban rendezett konferenciáján. Az eseményen az is szóba került, hogy miközben a médiahasználat drasztikusan módosult, és a fiatalok jóformán egyfolytában a digitális térben mozognak, szüleiknek sokszor fogalmuk sincs, gyermekük milyen oldalakat látogat.
A szülő feladata volna elmagyarázni, amit a gyermek tapasztal a világban, ahogy azt is, mi miért van. Sajnálatosan a média területén ez sokszor nem működik – szögezte le a média gyermekekre gyakorolt hatásáról rendezett konferencián Kósa Éva, az ELTE egyetemi tanára, aki munkatársaival huszonöt éve vizsgálja a tizenegy–tizenhét éves fiatalok médiaszokásait. A szülői mediáció lényegében nem változott 1993 és 2018 között, miközben a médiahasználat drasztikusan módosult. Az eszközöket tekintve például a televízió teljesen háttérbe szorult, felváltotta az internet. Jellemző lett a saját eszközök használata, a családi televíziónéző kanapé eltűnt, az időkorlát pedig szinte teljesen értelmét veszítette, ahogy a tartalom megbeszélése is ritka. Nem meglepő, hiszen kevés a közös médiahasználat, a médiaélmény, ezért aztán más világot lát a szülő és mást a gyerek. Vagyis hiába digitális bennszülöttek immár a szülők is, a régi mediációs eszközök alig működnek.
A hét–tizenöt éves gyermekek körében végzett felmérés szerint a televíziót leszámítva minden eszköz használati intenzitása nőtt (televíziót jellemzően a legkisebbek néznek). Ságvári Bence, az MTA társadalomtudományi kutatójának egy felmérés alapján készült elemzéséből viszont az is kiderült, hogy ezzel fordítottan arányos a szülői kontroll jelenléte. Míg a kicsiknél még relatív magas a felügyelet, a tizenhat évesek körében már alig van nyoma, kétharmaduk esetében pedig a szülői kontroll teljes hiányáról beszélhetünk. Kiderült az is: minél magasabb egy szülő iskolai végzettsége, annál inkább szabályozza a gyermekének az eszközhasználatát.
Szülői modell
A szülői aktivitásnak különböző szintjei vannak, fűzte hozzá Kósa Éva, sajnos előfordul, hogy a szülő megelégszik annyival, ha tudja: a gyerek netezik, ám hogy merre barangol, már nem érdekli. Az ellenőrző szülő tartalmi és időkorlátot is szab, amit ellenőriz is. A szülők harmadik típusa pedig már érdemben vesz részt a világháló használatában, magyaráz, a médiaértésben segítségére van a gyereknek. Az egyetemi tanár kiemelte a régi normák beemelését a mediációba: meg kell magyarázni, mi a fontos és mi nem. Lényeges a hitelesség, annak tisztázása, mi igaz, továbbá az etikai normák, a valódi és a virtuális tettek következménye – mert az okozat soha nem virtuális.
Kósa Éva rámutatott a kortárs mediáció jelentőségére is, amely során a néhány évvel idősebbek tapasztalati előnye eredményesen használható, mert a gyerekek azt érzik, nem egy felnőtt akarja rájuk erőltetni álláspontját. Bár horizontálisnak tűnik a hatás, az tulajdonképpen vertikális. Az ELTE egyetemi tanára figyelmeztetett: ha a szülő intenzív médiahasználó, modellül szolgál a gyermek számára. Ilyenkor a szülő a késleltetés helyett az ingerkeresést erősíti meg, és rászoktató függőséget alakít ki. Ezért is fontos a médiahasználat mértéke, mikéntje és maga a tartalom is, amit fogyaszt. Szavait egy példával illusztrálta: egy vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az óvónők által problémásnak ítélt gyerekek szülei gyakrabban adják a telefont a kicsik kezébe várakozás közben, unalom ellen, esetleg a testvérrel való veszekedés után.
László Miklós, az ELTE szociológusa arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek szüleiktől teljesen eltérő médiatartalmakat fogyasztanak, ha úgy tetszik, külön világban élnek. A YouTube-on vloggereket, véleménybefolyásoló tinik videóit nézik, ahogy aktívan használják a Snapchatet és a TikTokot, amiről szüleik azt sem tudják, micsoda. A tévézés a tinik esetében teljesen háttérbe szorult, miközben már tízévesen aktív internethasználóvá válnak. Egy amerikai felmérés szerint míg 2011-ben öt, két évvel később tizenöt, tavalyelőtt már tizennyolc percet töltött átlagban a világhálón egy amerikai gyermek. A 7–11. osztályosok háromnegyede játszott 2017-ben a világhálón, de ami még ennél is érdekesebb, hogy már az ötévesek negyede is.
S míg a szülők a kapcsolati, addig a gyerekek a tartalmi veszélyektől tartanak, ami szintén jól mutatja a felfogásbeli különbségeket. Utóbbiak körébe tartozik a gúnyolás vagy a kegyetlenség. Példaként említett olyan eseteket, amikor valakit saját nevében azért regisztráltak társai egy társkereső oldalon, mert nem engedte lemásolni a házi feladatát, mást pedig a tornatermi öltözőben filmeztek le telefonnal. Az ilyen esetekből születő konfliktusok aztán kiterjednek az online térre is. A Microsoft tizennégy országot felölelő felmérése szerint, amelyet tizenhárom–tizenhét és negyvennyolc–hetvennégy évesek körében egyaránt elvégzett, a felnőttek hatvanhét, míg a fiatalok hatvankét százaléka esett már áldozatul internetes csalóknak, adathalászoknak, pedofiloknak, valamint találkoztak rasszista tartalmakkal, jelentettek meg róluk képet a hozzájárulás nélkül.
Áldozathibáztatás
Ezek a jelenségek azért is jelentenek problémát, mert gyakori a serdülők között az online szexuális zaklatás. Amint az Táler Orsolya, a Kék Vonal ügyvezetőjének előadásából kiderült, egy három országban végzett felmérés szerint a megkérdezettek 21 százaléka volt már tanúja olyan esetnek, amikor titokban rögzítettek szexuális tartalmat, amit megosztottak a világhálón. A Magyarország mellett Dániában és Nagy-Britanniában végzett kutatási kérdőíveket több mint háromezren töltötték ki, így elmondható, hogy a probléma sokakat érint Európa-szerte.
A válaszolók hetvenkét százaléka szerint rossz a megítélése annak a lánynak, akiről meztelen kép kerül fel az internetre, harmaduk pedig arról számolt be, hogy ismerőséről meztelen fotó terjedt el az interneten. A kérdőívet kitöltők harmincöt százaléka tanúja volt már annak, amikor kortársaik áladatlapot hoztak létre, hogy azon képeket vagy üzeneteket osszanak meg. A válaszadók hét százaléka – jellemzően lányok – azt is elárulta: partnere kényszerítette arra, hogy osszon meg magáról meztelen képet. Nemcsak a felsorolt tények aggasztók, hanem az is, hogy a legtöbb áldozat senkitől nem kér tanácsot, leginkább azért, mert úgy véli, őt tartanák hibásnak. Meglepő módon ugyanis sokan az áldozatot teszik felelőssé a zaklatásért.
Nagy István, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat oktatója hangsúlyozta: a sexting, vagyis amikor a fiatalok magukról készítenek meztelen képeket, és egymásnak elküldik, nem számít gyermekpornónak. A szakember azt is elárulta, mi a különbség a szexuális zaklatás és a gyermekpornográfia között. Utóbbi abban az esetben valósul meg, ha a képen valós az ábrázolt személy, tehát nem festmény, rajz satöbbi. Legfeljebb a prepubertás korban van az áldozat, azaz legfeljebb tizennégy éves, a kép vagy felvétel szexuális cselekményt ábrázol, valamint látható az áldozat nemi szerve.
A világháló remek hely, nagyon hasznos információk tárháza, hangoztatta több előadó, rámutatva ugyanakkor arra a rengeteg veszélyre, ami a különböző – gyakran anonim – internetes oldalakon leselkedik a fiatalokra. Ott azonban a specialisták akár fülön is csíphetik a gyermekek sérelmére bűnt elkövetőket. Erről beszélt Ránki Sára bűnügyi nyelvész, aki ismeretlen személyek profilját készíti el a nyelvhasználatuk alapján. Kiemelte: tudatos nyelvhasználók vagyunk, a nyelv a manipuláció eszközévé vált, teljesen más képet sugallhatunk magunkról, mint amilyenek vagyunk valójában, és ennek a veszélynek a gyerekek is ki vannak téve. A gyerekek kizsákmányolása és áldozattá válása a tét, ők ki vannak téve pedofil tartalmaknak, a gyermekprostitúció veszélyének, öngyilkosságra buzdításnak, a szervkereskedelemnek, valamint vagyon elleni bűncselekményeknek.
Árulkodó álnevek
A nyelv azonban olyan, mint egy digitális ujjlenyomat, amely az anonim oldalakon egyes esetekben akár azonosíthatja is a felhasználókat. Ugyanazt a mondatszerkezetet ugyanis nem állítja két ember elő. Jellemző, hogy a felhasználó álneve is szenzitív, a legtöbb ember valamit beemel magából a névbe, nem képes elvonatkoztatni személyétől. Azt is meg lehet állapítani, hogy különböző szövegek esetében ugyanarról a szerzőről van-e szó. Egy alkalommal pedofil oldalak felszámolásán dolgozott a rendőrség, és a különböző oldalakon ugyanazokat a pedofil felhasználókat találták meg más-más álnévvel, sőt, még az is kiderült, hogy a pedofilok ismerték egymást – mondta Ránki Sára.
Mit tehetnek a szülők, hogy megvédjék gyermekeiket? Többek között erősítik a bizalmi kapcsolatot. Hittner-Horváth Vera, Mongu for Teen tartalomfejlesztője is a szülők és a 10–13 éves gyermekek közti kapcsolat fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a gyerek szülőbe vetett ősbizalma kialakítja a bizalmi kölcsönhatást, ami szemben áll a digitális térben ma tapasztalható bizalmatlansággal. Amikor okostelefont kapnak a gyermekek, 79 százalékban még a szüleitől remél tájékoztatást, támaszt. A szülők többsége azonban ezt a segítséget az iskolától várja el, fogalmuk sincs arról, hogy gyermekük merre mozog a digitális térben. A szülő tájékozatlansága feltételezéseket szül, amelyek a bizalmatlanság kialakulását segítik elő. A szülők nincsenek jelen a fiatalok által használt digitális térben, nehéz is követniük a trendeket, már csak azért is, mert nem ők a fejlesztők célcsoportja.
Fontos a gyermekek ismereteinek bővítése is. Horváth Dorottya, a Bookr Kids alapítója arra hívta fel a figyelmet, hogy az olvasó családban felnövő gyermek egymillió kifejezéssel többet hall, mint a magára hagyott társa. Ez pedig később egész életükre hatással lesz. Ezt nevezik szaknyelven egymillió szavas szakadéknak. Abban a korban, amikor a mesterséges intelligenciával „helyettesíteni lehetne” a tizenöt évesek 27,5 százalékát, ez akár végzetes is lehet. A cél ezért visszacsábítani a fiatalokat a könyvek, az olvasás világába, akár kis csellel: a cég ugyanis nyomtatott könyveket önt digitális formába, számos kiegészítővel és játékkal, amely a szereplőkhöz köthető.
