Sok szó esik manapság arról, hogyan lehetne keretek közé szorítani, hatósági ellenőrzés alá vonni a közösségi oldalak üzemeltetőinek gyakorlatát, a technológiai óriásvállalatok működését. A témát taglaló hazai diskurzusnak újabb lendületet adott, hogy április elején a kormányzat szereplői és egyes baloldali politikusok is arról számoltak be, tizedére esett Facebook-oldaluk elérése. A Facebook technikai hibával magyarázta a rövidebb ideig fennálló helyzetet, a kérdés mégis sokakban megfogalmazódott: ezek szerint a közösségi oldalak bárkit bármikor le- vagy éppen felcsavarhatnak? S ha igen, nem jelent ez túlzott veszélyt a magyar közbeszédre, demokráciára? A kérdéseket Boris Kálnokynak, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskola vezetőjének tette fel a lap.
A szakember először is arról beszélt, milyen szerepet tölt be a közösségi média a politikában, a politikai kommunikációban.
– A közösségi média napjaink leghatékonyabb felülete, ezért is használja a legtöbb politikus – kezdte a szakember, majd példaként Donald Trump esetét hozta fel.
– Az előző amerikai elnök nem aggódott amiatt, mit írnak vagy mondanak róla a hagyományos médiumokban, egy rövid Twitter-bejegyzéssel ugyanis milliókat ért el, azonnal. Egészen addig, ameddig a magáncég – merthogy a Twitter mögött az áll – le nem tiltotta Trumpot – mondta Boris Kálnoky, hozzátéve: az eset tökéletesen összefoglalja a közösségi média működését, valamennyi előnyét és hátrányát.
Először is – ami nyilvánvaló előny – gyorsan lehet hatalmas tömegeket elérni, a hagyományos médiaszereplők ilyen hatékonyságot nem tudnak felmutatni. Másrészt viszont minden, a közösségi médiát használó közéleti szereplő aláveti magát magáncégek akaratának, érzékenységének, szempontrendszerének.
Ha valakinek a véleménye sérti ezeket a szempontokat, nagy karrierre nem számíthat a közösségi médiatérben.
– A technológiai óriáscégek világhatalommá váltak. Aki letilthatja az amerikai elnököt, annak a befolyása és egyben a mozgástere nyilvánvalóan óriási – fogalmazott a szakember.
A kérdés most az, hogyan reagálnak erre a helyzetre a helyi döntéshozók. Boris Kálnoky szerint két fontos területen merülhet fel az állami beavatkozás igénye. – Az adóügyekben megfelelő nemzeti és globális megoldások körvonalazódnak – fogalmazott a médiaiskola vezetője, szóba hozva a magyar reklámadót is. A tartalmi kérdések szabályozása már korántsem tűnik ennyire egyszerűnek. – Itt radikális megoldásra volna szükség – vélte a szakember, majd – egyetértve Mathias Döpfner, az Axel Springer-kiadó vezérigazgatójának ötletével – arról beszélt:
meg kellene tiltani, hogy a közösségi oldalak összegyűjtsék felhasználóik adatait, majd ezek alapján szolgálják ki őket személyre szabott politikai és üzleti tartalmakkal.
– Értelmét vesztené minden algoritmus, megszűnne a direkt befolyásolás lehetősége, nem lenne több hírbuborék, a virtuális térben is mindenki a maga ura lehetne. Megszűnne maga a probléma – fogalmazott Boris Kálnoky, megjegyezve persze, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat.
A közösségi oldalak bizonyosan nem működnének ebben közre önként és dalolva. Kérdés ugyanakkor, hogy mit lehet elvárni a közösségi médiát üzemeltető cégektől. Boris Kálnoky szerint valamilyen önkorlátozást biztosan. – Jelentős nyomás nehezedik a techóriásokra, működésüket sok kritika éri, szabályozásukon sokfelé dolgoznak már, így valószínű, hogy – elkerülendő például a feldarabolásukat – nem zárkóznának el bizonyos korlátozásoktól – véli a szakember, hozzátéve: idővel el kell érni, hogy a demokrácia játékszabályai a közösségi térben is érvényre jussanak.
Magyar Nemzet
