Tragédia volt, hiszen óriási vérveszteség érte a magyarságot, fiatal életek, sorsok törtek ketté. Kétségtelenül ott van benne a hősiesség, a magyar katonai erények fényes megjelenése is. Mert nem csak áldozatok, de hősök is voltak katonáink, akik embertelen, pokoli körülmények között adták az életüket a haza érdekéért, és igen: a Vörös Hadsereg elleni kereszteshadjárat harcosaiként!
Az alábbi levél mára nagyon ismertté vált, azonban a Don-kanyarnál hősi halált halt honvédekre való emlékezéskor feltárja a mai kor előtt, hogy min mentek keresztül akkor a magyar katonák.
A Donnál hősi halált halt Vitéz Bànyai József levele változatlanul:
„Drága Anyukám!
Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek...
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14-én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!
Kezedet csókolja:
Hű fiad: Jóska"
