– Manfred Weber egy hét végi lapinterjúban azzal érvelt, hogy amennyiben az igazságszolgáltatás függetlensége és a média szabadsága is maradéktalanul megvalósul Magyarországon, a kormánynak nincs félnivalója a jogállamisági feltételrendszertől. A hazai ellenzék soraiból is gyakran hangoztatják ezt. Mit gondol, valóban ennyire egyszerű a képlet?
– A Gestapo és az ÁVH is ugyanezt mondta: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója. De nagyon is jól emlékszünk arra, hogy a valóságban önkényes politikai döntések alapján bárkit, bármikor, bármiért meg lehetett büntetni. Már az is ijesztő, hogy a jogállamiság címszó köntösébe bújtatott elfogult, a kettős mércét rendszerszerűen alkalmazó eljárások az elmúlt években mindennapos gyakorlattá váltak az Európai Unióban. Most ezt akarják megfejelni egy olyan rezsimmel, amiben önkényes politikai döntések alapján lehet majd megbüntetni egyes országokat. 2015 óta mindenáron azt akarják elérni, hogy ne adjanak pénzt, sőt büntessék is meg azokat az országokat, amelyek nemet mondanak a bevándorlásra. Ezért most új eszközt találtak ki a zsarolásra.
Brüsszelben mostantól csak az az ország lehet „jogállam”, amelyik beengedi a bevándorlókat.
Magyarország számára mindez elfogadhatatlan. Ahogy eddig, úgy a jövőben is a lehető leghatározottabban nemet mondunk az ideológiai mániáktól vezetett, önkényes és megalapozatlan támadásokra. Manfred Weber nyilatkozatához még annyit érdemes hozzátenni, hogy az egyik legutóbbi néppárti frakcióülésen ő maga is elismerte, hogy a Sargentini-jelentés állításai nem állnák meg a helyüket a bíróság előtt. Jó reggelt kívánunk! Hát persze hogy nem, hiszen az a politikai pamflet hemzseg a hazugságoktól. Kár, hogy Weber ezt a jelentést 2018-ban megszavazta. És itt nem az Európai Parlament egy jelentéktelen politikai nyilatkozatáról beszélünk, hanem a Magyarországgal szembeni hetes cikkely szerinti eljárás alapját jelentő dokumentumról! Ezek után mi mást is mondhatnánk, köszönjük szépen, de a hazug Sargentini-jelentést megszavazó politikusoktól nem fogadunk el leckét jogállamiságból sem.
– Az Európai Parlament határozottan kiáll a jogállamisági kondicionalitás mellett, annak ellenére, hogy a tagállamok között nincs egyhangúság a kérdésben. Intézményi konfliktust is látunk, hiszen az EP egyre nagyobb szeletet akar magának a tortából. Feloldható az ideológiai-intézményi harc?
– A szánalmas valóságshow-kban levitézlett celebek cicaharcára emlékeztet, ahogy az Európai Parlament presztízsküzdelmet folytat a tagországokat képviselő uniós intézménnyel, a tanáccsal szemben.
Az európai parlamenti diskurzus színvonala Orwell Állatfarmját idézi, ahol azt mondjak: „négy láb jó, két láb rossz”.
Azaz csak az uniós hatáskörök bővítése a jó, a tagállami szuverenitás rossz. Mára sajnos odáig jutottunk, hogy az EP többsége a tagállamokban, a nemzetállamokban látja az európai fejlődés elsőrendű akadályát. Ez a helyzet olyan, mintha a befőtt akarná eltenni a nagymamát: nem az Európai Bizottság, az uniós parlament vagy éppen az Európai Bíróság hozta létre a tagállamokat, alapította meg mondjuk Németországot, Hollandiát vagy bármely más országot, hanem éppen fordítva történt. Az európai nemzetállamok hozták létre az Európai Uniót, és bíztak hatásköröket az uniós intézményekre. Szóval két láb is jó, négy láb is jó!
– Mit gondol, sikerülhet áttörést elérni a decemberi uniós csúcstalálkozón? Vannak életképes kompromisszumok az asztalon?
– Szerintem a helyzet egyáltalán nem bonyolult, hiszen az állam- és kormányfőknek júliusban egyszer már sikerült megállapodniuk. Ha visszaemlékszünk, a nyári uniós csúcs előtt sokkal pesszimistábbak voltak a várakozások, mint most, hiszen akkor a keretköltségvetést, a helyreállítási alapot és a jogállamisági feltételességet illetően is nagyon távol álltak egymástól az álláspontok. Ráadásul az is tudvalevő, hogy az unió hagyományosan lassan reagál az akkora kihívásokra, mint amilyet az új koronavírus-járvány súlyos gazdasági hatásai jelentenek. Az előzetes sopánkodó hangok ellenére júliusban azonban mégis minden kérdésre kiterjedő, átfogó megállapodás született.
Az Európai Parlament viszont megtámadta az Európai Tanács döntését, és zsarolni kezdte a tagállamokat.
Elképesztő és elfogadhatatlan, hogy az EP négy hónapnyi időhúzása és folyamatos zsarolása után egyes frakcióvezetők most arról beszélnek, hogy Magyarország és Lengyelország akarna zsarolni a vétójával. A képlet tehát egyszerű: az Európai Parlament által kizsarolt, de az Európai Tanácsban teljes körű egyetértésre nem találó változattal szemben a korábbi, konszenzusos megállapodás kereteihez kell visszatérni!
A teljes interjú IDE kattintva olvasható.
Magyar Nemzet
Európai bizottság: Fel kell számolni a bevándorlók integrációját gátló akadályokat
Fel kell számolni az akadályokat, amelyek gátolják a bevándorlók befogadását az európai társadalomba. Ezt rögzítette az Európai Bizottság a bevándorlók társadalmi integrációjáról és a befogadásáról szóló cselekvési tervében.
Margarítisz Szkínász, az európai életmód előmozdításáért felelős uniós biztos szerint a sikeres integráció és a befogadás elengedhetetlen része a hatékony migrációs politikának. Magyarország ellenzi a paktumot.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban azt mondta erről: a tervezet újabb bátorítás azoknak, akik fontolgatják, hogy elinduljanak Európába.
Hír TV
