Az utóbbi hetek egyik legforróbb témája a felújítás alatt álló Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszt volt. Méghozzá azért, mert a baloldal teljesen kikészült a hír hallatán. Sorra jelentek meg a felháborodott tiltakozó írások. Nem csoda, hiszen a baloldalon rettegnek a kereszttől, a kereszt erejétől, félnek tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől. Az egyik leghangosabb tiltakozó Németh Péter, a Népszava sokat próbált főszerkesztője volt, akinek mondatait érdemes felidézni és ízlelgetni, ugyanis tűpontos képet kapunk arról, hogy mi jár egy fekete öves baloldali fejében a kereszt kapcsán:
„Mert hát mi keresztények vagyunk. Mármint ők. Olyanok, amilyenek, ezt ne vitassuk. Illetve mi nem vitatjuk az ő kereszténységüket, legfeljebb kérdéseket teszünk fel, de azokat is óvatosan. Elfogadjuk – úgy-ahogy –, hogy ők is megtették azt a nagy utat, ami a vallásig vezetett, ám ebből még nem következik, hogy ezt az utat nekünk is meg kell tennünk. Nem kell elfogadnunk, hogy egy szobor, amely a szabadságot jelképezi, a maga nő-alakjával és pálmaágával, immár a kereszténység mementójává válik. Mert nem válik. […]”
Úgy gondolom, ezek a szavak magukért beszélnek.
Tanulságos felidéznünk Bábel Balázs kalocsai érsek gondolatait is a Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszttel kapcsolatban, hogy megértsük az ügy valódi hátterét:
„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismertem Káldor Aurél szobrászművészt, aki tanítványa volt Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. Ő ott volt a szoborcsoport kialakításánál, először Horthy Miklós megrendelésére készült volna egy szobor, ami át lett alakítva. Egy nagyon szép nőt választottak ki modellnek, és hát az idők folyamán változott a jelentése, mert még a 1942-es évben lett megkeresve a művész, és amikor bejöttek az oroszok, ők kinézték maguknak a Gellért-hegyet, mondván, ott jó lesz megörökíteni az emléküket. Érdekes módon a szovjet katona ottléte ellen sosem volt kifogás, amely hát nemcsak a fölszabadítást jelképezte, hanem a zsarnokságot is, mert akkor szabadítottak volna föl minket, ha a németek kiverése után hazamennek. Nincs kifogásom az ellen, ha most odateszik a keresztet, amely végül is ezer év óta a magyarság egyik legszebb szimbóluma, még úgy sem, hogy nem mindenki keresztény vagy vallásos ebben az országban.”
Ha valaki képet szeretne kapni arról, hogy milyen erők feszülnek egymásnak, akkor érdemes a két véleményt egymás után elolvasni. A Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszt körül kialakult vita sokkal több, mint elsőre gondolnánk, bizony a kultúrharc része. A kereszt szimbóluma az identitásunk védelmének, egyfajta zsinórmérték, igazodási pont. Ne hallgassunk a hamis hangokra, most határozott kiállásra van szükség.
Hajrá, csak bátran!
Forrás: Magyar Nemzet
