Tarlós Istvántól kaptam nemrég a poént, miszerint soha ne kérdezd egy nőtől a korát, egy férfitól a fizetését és Karácsony Gergelytől, hogy mihez ért. Hűen festi le e pár sor a tutyimutyi hazudozó imázsát, de a rendkívül éles kontraszt miatt is érdemes ideidézni az utolsó valódi főpolgármestert, hiszen a hivatali ténykedésük színvonala között olyan ordító a különbség, ami Karácsony szavazóinak is szöget üthet a fejébe.
Pedig az a semmittevés, amit eddig láttunk a főváros élén a majdnem doktortól, lázas sürgölődésnek számít majd hamarosan. Hiszen a miniszterelnök-jelöltnek bejelentkező botcsinálta politikus kénytelen lesz minden energiáját a kampányolásra elherdálni, így aztán annyit sem fog Budapest ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, mint a nyírtassi kanász. Joggal vetődik föl tehát a kérdés: ki irányítja ezentúl a fővárost?
Rossz nyelvek szerint nagyon egyszerű a válasz, hiszen Karácsony eddig sem irányított semmit. Gyurcsány Ferenc táskahordozójaként megválasztásának másnapján megkapta azt a listát, kikkel kell körbevennie magát a meghatározó hivatali, intézményi és céges pozíciókban. Gál J. Zoltán, Draskovics Tibor, Gy. Németh Erzsébet a legismertebbek Gyurcsány emberei közül, akik eddig is megmondták, mi ne történjen a nemzet fővárosában, és hová folyjék el a cselekvésre szánt pénz. Nem változik tehát semmi azáltal, hogy az előválasztásnak csúfolt Gyurcsány-show szereplőválogatója lerántotta a leplet a hiperpasszív nyelvzseni igazi szándékairól.
Mert jó egy évvel ezelőtt megfogalmazódott már sokunkban, hogy – a hozzáértés hiánya mellett – azért sem a városvezetéssel foglalkozik a zavart vigyorú sovány langaléta, mert a főpolgármesteri széket csak ugródeszkának szánták alá a tartótisztjei. Azért adtak a szájába mindig országos politikát érintő mondatokat, azért csimpaszkodott állandóan Orbán Viktor nadrágszárába, mert megmondták neki, jobb, ha ismét megbarátkozik azzal, hogy kormányfőjelölt lesz. Teljesen mindegy, hogy mit akar, azt kell tennie, amit az elvtársak diktálnak.
És most az következik, hogy szülőfaluja után egyre többször tűnik majd fel vidéken, ahol úgy néznek majd rá az igazi földszerető, valódi közösségekben élő polgárok, mint a gólyalábas mutatványosokra a pünkösdi vásárban. Kevés röhejesebb dolog van ugyanis, mint amikor valaki igazi belvárosi értelmiségire maszkírozott fizimiskával magyarázza a tavaszi rétek szívet melengető illatát az ott élőknek, akik ráadásul műhold vezérelte gépeket használnak és nyelveket is beszélnek, vagyis polgáribbak a jelölt jelöltnél, még ha nincs szemüvegük, akkor is. Nekik aztán jöhet a 99-es mozgalmával, ami ráadásul többszörösen lopott, lejárt szavatosságú portéka, és pont olyan hiteltelen, mint maga Karácsony és bandája. Gondoljunk csak bele, ki teszi ki valójában annak az egy százaléknak a zömét, akiktől oly bőszen vissza akarják venni Magyarországot. Gyurcsány, Czeglédy, Magyar Bálint, Leisztinger a legemblematikusabb figurái a kiváltságosoknak akkor is, ha feltehetően nem rájuk gondoltak a kampányfogás lenyúlói.
Szóval lesz vesztese ennek a kis politikai kalandnak szép számmal. De kétségkívül a legnagyobb vesztese Budapest, beleértve az itt élő, a dolgozni ide járó magyarok millióit. Mondják persze azt is az ilyen semmirekellő típusra, hogy addig jó, amíg nem csinál semmit. Vagyis a főváros még jól is járna, ha végképp megszabadulna a valaha volt legszerencsétlenebb főpolgármesterétől. Én azért azt gondolom, az Isten mentse meg ettől sokat szenvedett hazánkat.
Mert mégis az a helyzet, hogy mind Budapest, mind Magyarország sokkal többet érdemel.
Magyar Nemzet - Gajdics Ottó
