III. Péter áll Buda napsütésében, vagy fürge lábakkal szökell az Ötkerben léha lantzenére, s hogy eltöltse a csevegő időt, úgy döntött, gazember lesz. Illetve… Illetve neki nem kellett így döntenie, ugyanis az volt születése óta, ő az eo ipso gazember, a gazemberek prototípusa, elnyűhetetlen Zsigulija, eleven cáfolata annak a tételnek, amely szerint az ember eredendően jónak születik.
Úgy kezdte, hogy széttaposta más gyerekek homokvárát, s ha rászóltak, hisztériás rohamot kapott, állandóan árulkodott az óvónéninek, mindenki utálta, mint zsebben a sz…rt, de kényszeredetten és kínosan mosolyogtak rá, mert muszáj volt mosolyogni, s amióta az eszét tudja, senki sem utálta jobban őt, mint ő önnönmagát, s ebből a beteges öngyűlöletből nőtt ki végül a nárcisztikus önimádat és a krónikus, állandó, beteges hazudozás, továbbá az agresszió, amely mindig a gyengébbek, elsősorban a nők ellen irányul.
Jobb, daliásabb, férfiasabb, kurucosabb időkben az ilyet időben eltakarították.
Rosszabb, férfiatlan, befelé kunkorodó lelkű, labanc időkben az ilyenek bejárják a nyilvánosság tereit, s darab ideig elhitetik az aljával, hogy ők valakik.
Ők, akik eo ipso gazemberek.
Ez van most.
Ez a III. Péter pillanata. I. (Jakab) s II. (Márki-Zay) Péter után megérkezett hát ez is. Az ember, aki ott sem volt. Aki nem volt ott soha, sehol.
Nem volt ott, amikor kínozta és terrorizálta a feleségét.
Nem volt ott, amikor kihívták rá a mentőt, mert éppen eljátszotta az öngyilkost.
Nem volt ott, amikor ugyanazt eljátszotta a barátnőjével, amit korábban a feleségével.
Nem volt ott, amikor bement az Ötkerbe, ott előadta a nagykirályt, süldő lányokat inzultált, megütött egy embert, majd elvette annak telefonját és bedobta a Dunába.
Nem volt ott, amikor kijelentette, nem lesz politikus.
Nem volt ott, amikor kijelentette, nem megy ki Brüsszelbe, nem veszi fel EP-képviselői mandátumát.
Nem volt ott, amikor közölte, a mentelmi jog egy disznóság, és majd ő meg fogja szüntetni.
Nem volt ott, amikor nagy hangon arról értekezett, hogy az EP-képviselőség a világ legnagyobb kamuállása.
Nem volt ott, amikor azt fejtegette, hogy a fideszes EP-képviselők nem járnak be a munkahelyükre.
Nem volt ott, amikor fogadkozott, hogy majd ő be fog járni mindig, ő, aki, ugye, fel sem veszi a mandátumát.
Nem volt ott akkor sem, amikor nem járt be.
Nincs ott, amikor folyamatosan és állandóan és mindig hazudik, amikor egy nyilvánvalóan nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt magyarpéterke beszél ki a fejéből.
Nem volt ott, amikor volt felesége mellett pózolt különböző VIP-páholyokban.
Nem volt ott, amikor immár „politikusként” azt fejtegette, hogy másokkal ellentétben ő soha nem a VIP-páholyokban ült, hanem mindig az emberek között.
És nem volt ott az emberek között.
Nem volt ott, amikor az észt osztogatták. Akkor éppen a becsületért állt sorba, de mire sorra került volna, lehúzták a rolót. Akkor átszaladt a tisztességsorba, de elkelt már az utója is, az utolsó, toldozott-foldozott rőffel Puzsér szaladt el, de felbukott a sárban, és mocskos lett az az utolsó, semmi kis darabka is.
Nem volt III. Péter a hit, a hűség (fides) osztásnál sem, arról is lekésett szegény.
Most gondoljanak bele, így volt kénytelen világra jönni.
Ő lett a furfangos csecsemő, ki bömbölt, hogy szánassa magát, majd bement a Partizánba mosolyogni, s növesztette körmét és fogát. (Bocs, Attila…)
S talán ideje felvilágosítani gyermeked, hogy a haramiák emberek; a boszorkák, kofák, Magyar Péterek és kasok: csahos kutyák nem farkasok! (Attila, ezer bocs ismét…)
S el ne felejtsük a leltár végén a legfontosabbat! Tudjátok, hol nem volt még ott a csahos kutya? Hát a Diákhitel Központ élén. De ott aztán tényleg, soha. Legalábbis akkor biztosan nem, amikor rendkívül érdekes szerződéseket kötöttek ottan, s mindegyiken ott van az ő aláírása. De nem ő volt, nem ő írta alá, hanem a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péter. Az ő avatárja.
Mert ő nem volt ott, amikor a neten fellelhető, ingyenes anyagokért fizetett ki milliókat.
Nem volt ott, amikor teljesen érdektelen és lényegtelen és senkit nem érdeklő „tanulmányokra” fizetett ki milliókat.
Nem volt ott, amikor a szerződés megkötésének dátuma december 23-a, a teljesítés határideje pedig december 27-e. Nem is lehetett ott, hiszen ő akkor karácsonyozott szerető családja körében, a szerződésben lévő fél pedig szenteste teljesített, nyilván.
De ő nem volt ott.
Az pedig puszta véletlen, hogy akik azokban az általa aláírt szerződésekben szerződő felek voltak és eltették a milliókat, ma ott sertepertélnek a Tisza Párt ilyen-olyan vezető pozícióiban.
De erről ő nem tehet.
Hiszen ő ott sem volt.
Ő az a valaki, aki nem volt és nincs ott soha, sehol.
S aki megcselekszi mindazt, amivel aztán szemrebbenés nélkül megvádol másokat.
Egyszer volt csak ott. Akkor, amikor az ötkeres kis buli után a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péterke, aki mindig a szájából szokott kifelé beszélni, hirtelen ötlettől vezérelve átköltözött a hátsó felére és kiült a nadrágjára levegőzni.
Akkor ott volt a Peti, s hirtelen, mint villanófényben, éles kontúrokkal rajzolódott ki, hogy ők ketten mennyire egylényegűek.
De ez csak egy röpke pillanat volt.
Azóta megint nincsen sehol.
Legközelebb talán a tévé előtti tüntetésen lesz fellelhető, egyik kezében csákány, másikban fejsze. Ám ha történne valami, ki fog derülni, hogy ő ott sem volt. Hát hogy is lehetett volna ott, amikor neki Brüsszelben volt halaszthatatlan dolga akkor.
Ez a Péter. Ilyen a Péter. Meg a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péter, aki beszél ki a fejéből, s akivel egylényegű. Ha valaki látja őket, haladéktalanul fogja meg és rögzítse valami felülethez, mert ellenkező esetben elmarad az oly’ nagyon várt forradalom. Ugyanis ez, aki nem volt ott soha, az oly’ nagyon várt forradalmat sem robbanthatja ki, hiszen nincsen ott. Hogy is lenne, amikor éppen most jelenti ki, hogy nem lesz politikus. Illetve, hogy nem megy ki… Illetve…
És most az egészet elkezdhetnénk elölről, de nincsen hozzá kedvünk. Inkább elhallgatjuk, ahogy ezek dünnyögnek egy új mesét, fasiszta kommunizmusét. Csákánnyal meg fejszével.
Hiszen ezek ketten, a Peti meg a kulából gyúrt Magyar Péter semmit sem szeretnek jobban, mint e kor hiú gyönyörét…
Forrás: Magyar Nemzet
