Bayer Zsolt jelentkezett egy újabb vlog bejegyzéssel, melyben a következőket mondja el:
„A napokban jelent meg egy francia filozófus új könyve, címe a Kívülre törekvés. A könyv pedig arról szól, hogy a gyerekvállalás az kizárólag társadalmi nyomás következménye, eredménye. Ebből pedig az következik, hogy aki enged ennek a társadalmi nyomásnak és gyermeket vállal, az boldogtalan lesz.
A könyvet szemléző 444.hu, illetve ennek is a tudományos aloldala, a Qubit, lelkendezve ír arról, hogy végre itt van egy családellenes manifesztum, és hogy a könyv milyen szépen írja le azt az életformát, azt a család és gyerek nélküli csodálatos, boldog életformát , amikor három homoszexuális férfi a legjobb barátságban és egyetértésben és boldogan él együtt, gyerek nélkül.
Amikor elolvastam ezt a szörnyűséget, akkor először Roger Scruton könyve jutott eszembe , a Futóbolondok, csalók, agitárok című zseniális munka, amelyben Scruton igen érzékletesen írja le azt a nyugati világban tenyésző baloldali értelmiségi megmondóember hadat, amelyik gyakorlatilag a francia forradalom óta ugyanaz, és ugyanolyan.
Ezek kezdetben jakobinusok voltak, és a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelszavával gyilkoltak le tízezreket. Aztán bolsevikok lettek, és természetesen a teljes egyenlőség és a boldog társadalom jelszavával gyilkoltak le tízmilliókat. Most éppen speciel zöldek, és egyelőre még nem ölnek meg senkit, viszont ilyen elméletekkel állnak elő.
És a második dolog, ami eszembe jutott, ha már gyilkosság, a XX. század két ikerszörnyetege, Hitler, Sztálin és a két ikerideológia, a nácizmus és a kommunizmus más-más úton ugyan, de hullahegyeken át képzelte el a szép, boldog, és igazságos jövőt.
A nácik népcsoportokat akartak kiirtani, hogy majd a maradék boldogan éljen, a kommunisták pedig komplett társadalmi osztályokat akartak kiirtani, hogy a maradék majd szépen és boldogan éljen. Ez a francia idióta viszont, lássuk be, az emberi fajnak üzent éppen hadat. Hiszen ha mondjuk az elmélete egyszer valósággá válna, és soha többé senki nem vállalna gyereket,hiszen az maga a boldogtalanság, 60-80-100 éven belül az emberiség, mint olyan, kihalna és eltűnne a föld színéről.
Ilyenkor pedig és végezetül az jut eszembe: nem lenne egyszerűbb ezeket mindet összegyűjteni és elvinni őket egy lakatlan szigetre. És ott csinálják a maguk kis világát, társadalommérnökösködjenek, legyenek boldogok gyerek és minden kötelesség nélkül, és mi évente megnézzük, hogy hol tartanak. Ennek sajnos egy akadálya van: ma már nincsenek lakatlan szigetek. Viszont vannak még olyan országok, ahol ezek nem vergődtek hatalomra. Őrizzük is meg ilyennek ezeket a helyeket."