– Gondolta volna, hogy éppen A kultúra megszállása fogja meg leginkább a magyar olvasókat?
– Valahol igen, de ekkora példányszámban sem én, sem a Századvég Kiadó nem gondolkodtunk. Legfeljebb titkon. Nyilván segített az eladási mutatókon, hogy igen ismert művészekről, egykori véleményvezérekről is írok benne, és a legsötétebb Rákosi-diktatúra idejétől eljutok a könyvben a kilencvenes évek közepéig. Szerencsére a sajtó is beszámolt a könyvről, legalábbis az egyik fele. Ezért nem lehetek elég hálás. A baloldalinak is nevezett média a papírformának megfelelően lapított, de sajnos ez a sakktábla ma így fest.
Belekötni nem tudtak a könyvbe, reklámozni meg nem akarták, talán azért sem, mert elég sok mai örök „demokrata” és „független” véleményvezér, folyvást politizáló értelmiségi magára ismerhet az elődökben. Ha éppen nem szerepel valamelyik fejezetben. Mint az egyik olvasóm által „John Leninnek” nevezett Bródy János. Érdekes, hogy ő Vámos Miklóssal ellentétben nem polbeat-zenészként kezdte, hanem mára vált azzá. Bródy igazán a kilencvenes években teljesedett ki politikai kobzosként az SZDSZ mellett, majd az utóbbi években újra előjött az illegalitásból. Nekem vele nem az a bajom, hogy politizál, miért ne tegye, hanem az, hogy úgy tesz, mintha valami független értelmiségi lenne. Sohasem volt az. Ugyanakkor szeretném külön megköszönni neki, hogy például mozgalmi dalokat ír: a szereplésével szerintem sok olvasót hozott!
– Nemrég az esztergomi MCC Feszt vendége volt. A rendezvény rengeteg érdeklődőt vonzott, majdhogynem ötvenezer ember látogatott el rá. Hogyan fogadták az önnel folytatott beszélgetést, mely Kié a kultúra címmel zajlott?
– Megtisztelő volt számomra Ókovács Szilveszterrel és Petri Lukács Ádámmal beszélgetni, ők azért sokkal inkább ismerik a jelenlegi viszonyokat, és mindketten nagyon művelt, választékosan beszélő emberek. Én meg mondtam a magamét. Ahogyan ők, én sem vagyok kultúrharcos, tehát azt semmiképpen nem akarom megmondani, kié a magyar kultúra. Mert az legyen mindannyiunké.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: Magyar Nemzet / Polyak Attila
