Május 9-től emelkednek a fővárosban a taxistarifák: az alapdíj 700-ról ezer forintra, a kilométerdíj 300-ról 400-ra, a percdíj pedig 75 forintról száz forintra nő, a 35 százalékos emelés azonban korántsem jelenti azt, hogy több pénz maradna a pandémia kezdete óta jelentősen megfogyatkozó létszámú sárga autósok zsebében – legalábbis a lapunk által megkérdezett, a szakmában több mint ötven éve dolgozó taxis szerint.
A taxisokat sem kerülték el a koronavírus-járvány negatív hatásai és az üzemanyagárak növekedése. A bevételek csökkentek, a költségek nőttek, emiatt sokan elhagyták a szakmát a biztosabb kereset reményében. A legtöbb ágazatban ugyanis mára megtörtént az inflációs bérkorrekció, s miközben a nemzetgazdasági átlagkeresetek, az infláció, az üzemanyagok ára és a kötelező szolgáltatási díjak jelentősen növekedett, a személyszállítás tarifája 2018. július 1-je óta változatlan, ezért úgy érzik, megélhetésük került veszélybe. Május 9-étől ugyan emelkednek a tarifák (az alapdíj például 700-ról ezer forintra, a kilométerdíj 300-ról 400-ra, a percdíj pedig 75 forintról száz forintra nő), de a taxisok ettől még úgy érzik: az árak emelésétől függetlenül sem marad több pénz a zsebükben.
Nézzük meg, mi van ebben az országban, ami ma ugyanannyiba kerül, mint 2018-ban. Az emeléssel senki sem lesz gazdagabb, pont a költségnövekedés miatt
– mondta el lapunknak a több mint öt évtizede taxisként dolgozó Ferenc. A taxitarifa emeléséről egyébként 2021 novembere óta folytak a tárgyalások a fővárosi önkormányzat, a BKK, a fővárosi személytaxi-szolgáltató vállalkozások és az érdekképviseletek között, a 35 százalékos emelést pedig április közepén szavazta meg a Fővárosi Közgyűlés. Ferenc azonban saját tapasztalataiból kiindulva hangsúlyozta: a tarifaemeléseket általában azonnal tagdíjnövelés követi, így az emelésből befolyt bevételek valójában nem a taxisokhoz, hanem a mögöttük álló cégekhez fognak kerülni.
Ferenc emlékeztetett: a pandémia is jelentős negatív hatással volt a taxis szakmára. Nem volt utas, az emberek elkerülték a taxizást, ezért többen elhagyták a szakmát, és inkább futárnak álltak vagy teljesen más megélhetés után néztek. A hetvenes éveiben járó férfi szerint a pályaelhagyók többsége nem is fog visszatérni a volán mögé, noha kétségkívül akadnak olyanok is, akik a járványhelyzet javulásával visszaültek a sárga autóba. Ferenc szerint ugyanakkor szinte biztosra vehető, hogy
a létszám már nem lesz ugyanaz, mint a világjárvány kitörése előtt.
A fővárosi taxitársaságok adatai szerint ugyanis a pandémia kirobbanása előtt körülbelül hétezer sofőr dolgozott Budapesten, mostanra azonban ez a szám stabilan ötezer alatt mozog. – Nem véletlen, hogy este a belvárosban előfordul, hogy nem találnak fuvart az emberek, míg korábban sorban álltak a sárga taxik a város forgalmas pontjain – magyarázta Ferenc. A taxisok létszámának jelentős megcsappanásának esetleges magyarázatai közé sorolta továbbá a mostanra mindennapossá váló fővárosi dugókat is.
Mint mondta, a dugók miatti, a korábbinál lényegesen hosszabb menetidő sem segít a helyzetükön.
A benzinár további emelkedéstől is félnek a taxisok – fejtette ki az öt évtizede szakmában dolgozó fuvarozó. Jelenleg a benzinárstop ugyan megvédi az üzemanyag drágulásától az autósokat, de nem tudják, meddig tarthat ez, miközben szerintük már önmagában a benzinár emelkedése is okot ad a tarifadíjak növekedésére. A többi költségről nem is beszélve: – Egy taxisnak hatalmas rezsije van. A biztosítások összege is megnőtt, akár százezer forintra is rúghat – magyarázta Ferenc. Hozzátette, a franchise rendszerben havi tagdíjat is kell fizetni, évente kötelezően műszaki és taxisvizsgát kell tenni, ami szintén költséggel jár, emellett fizetni kell kötelezően az úgynevezett dosztengedélyt, azaz a taxiállomás-használati hozzájárulást, illetve rendszeresen kell szervizeltetni kell az autókat. Ezek alapján évente átlagosan háromszáz-négyszázezer forintnál is nagyobb kiadással kell számoljon egy taxis.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)
Magyar Nemzet
